Helsinki és/vagy Gödöllő, ötven év múlva

A GATE Zöld Klub vendégeként október elsején Varga-Ötvös Béla közgazdász és Koszorú Lajos építész tartott előadást: a szakemberek egy nem mindennapi pályázaton való részvétel kapcsán osztották meg gondolataikat az érdeklődőkkel.

RADÓ GÁBOR

A pályázatot a finn főváros írta ki, a résztvevőknek egy fenntartható város koncepcióját kellett kidolgozni - ahogyan Helsinkit látnák 2050-ben. A feladat kidolgozásánál olyan tényezőket kellett figyelembe venni, mint a felmelegedés, a szennyeződés, vagy a bevándorlás. Az előadók célként egy egyensúlyi állapotot fogalmaztak meg, amit azonban szélsőséges értékrendszerek között kell létrehozni.

Mint mondták, egy ökováros három alappillére az ökológia, az ökonómia és az önkormányzatiság. Az ökológiai szemlélet alapján a védelem, a hasznosítás és a gazdagítás egységére kell törekedni. Az úgynevezett ökováros a benne élő közösség, a környezet és a gazdaság harmonikus illeszkedése által valósulhat meg. Általános érvényű megfogalmazásként elhangzott, hogy egy település nem tud annyi külső forráshoz jutni, hogy abból fejlődésre is jusson, így mindenképpen saját lábra kell állnia. Olyan gazdaságra van szükség, ami mozgásba hozza a helyi faktorokat.

Egy fenntartható városban a lakó-, a munka- és a rekreációs területek harmonikus kapcsolódására van szükség; kívánatos a „rojtos" településszerkezet, ahol a zöldterületek nagy felületen érintkeznek a lakónegyedekkel.

A hazai párhuzamokat elemezve az előadók hangsúlyozták, hogy számos, jó irányba mutató kezdeményezés indult el, a megvalósulás üteme azonban elmarad a kívánatostól. Példaként Gödöllőt is felhozták, ahol a termálvíz és ennek kapcsán a geotermikus energia jelentősebb mértékű felhasználása áttörést jelenthet, csakúgy, mint a meglévő adottságokkal, így a város területén lévő parkok láncolatával való gazdálkodás, amelyeken kerékpáros és lovas túraútvonalakat lehetne átvezetni. A kívánatos állapot felé történő elmozdulás azonban sok ember együttgondolkodását igényli.