Dr Reischl Gábor emlékére
Kedves Gábor!
Az Ybl Miklós Építéstudományi Kar búcsúzik Tőled, az intézmény, amelyet Te vezettél be az egyetemi létbe, amelynek első főigazgatója lehettél. A gyerek búcsúzik a szülőtől, a tanítvány a tanártól.
Tanár úr, ez volt a titulusod, megkérdőjelezhetetlen, természetes. Kevés ember képes arra, hogy úgy irányítson, tanítson, neveljen, hogy azt a tanuló feltétel nélkül elfogadja. Te tudtad ezt a mesterséget, mert otthonról is ezt kaptad örökségbe, és mert antennáddal az emberek minden rezdülését felfogtad. Nem ismertem érzékenyebb építészt Nálad, figyeltél az emberekre, a környezetre, a múltra, a fűszálak irányára, úgy vizsgálódtál, mint egy nyomkereső indián minden helyszínen, minden feladatnál.
A tanya volt az életed, mert T- anya csak egy van.
Azt szoktad mondani, „fontos az oktatás, de fontosabb az iktatás" - ezt a keserű tapasztalatot a főigazgatóság bürokratikus terhe mondatta ki veled, de soha sem ennek szellemében éltél. Neked az oktatás szent tevékenység volt, minthogy az is.
Kitaláltál egy iskolát, amelyik a jó Fachhochschule hagyományokra építve csatlakozott a Szent István Egyetemhez, Gödöllőhöz, azért, hogy a vidéki építést valaki vállalja Magyarországon. Tudtad, hogy Magyarország nem Budapest, hanem legalább ennyire a vidék is, és ennek az épített környezetével sajnos nagyon kevesek foglakoznak.
Tudtad, hogy ez az iskola erről szól, ez a küldetésünk.
Azt is tudtad, hogy ehhez társak kellenek, olyan emberekkel vetted magad körül, akik ezt a feladatot tudatosan vállalták.
Felépítettél egy Kart, egy tanszéket, neveltél sok ezer gyereket Gödöllőn és itt az Ybl-ben is. Soha nem sajnáltad az időt, ha egy hallgató a korrekció végén beesett és még egy órát igényelt Belőled. Építészetet tanítottál nagybetűvel, ugyanakkor hihetetlen alázattal. A nyári táborok, felmérések, kutatások mind annak a meggyőződésnek a következményei, miszerint ezt a szakmát csak a megbízóval együtt lehet eredményesen művelni.
Utolsó beszélgetésünkkor gondolatban végigjártad az életedet és azt mondtad, hogy amiért itt voltál, azt elvégezted, nem viszel puttonyt magaddal. Talán ez volt az egyetlen tévedésed.
Itt vagyunk egy oktatási rendszerváltás közepén, tele tervekkel, új karról, új épületekről, új oktatási formákról, és nincs, aki szívvel és ésszel segítsen, tanácsot adjon.
Magunkra maradtunk.
Köszönjük, amit az iskoláért tettél, igyekezni fogunk megfelelni az általad megkívánt normáknak.
Szárnyas Pegazus, Kheiron a jóságos kentaur, vagy a magyarok fehér lova megnyugodhattok, olyan építész érkezett közétek, aki a legjobb szállást fogja tervezni nektek.
Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, hogy a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat.
A Te életed varázslat volt.
Dr. Makovényi Ferenc
