Centik, méterek és méretek

Mappák, rajztáblák, lézeres távmérők, mérőlécek kiosztva - mindenki a biciklit támasztva várja az indulást. Barót, Bodos, Köpec a három helység, ahol megkezdődik a mérés. 2008. július 7., a Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Kara Népi Építészeti Tudományos Diákkörének (SZIE YMÉK NTDK) első napja az idei kéthetes felmérőtáborban.

A helyszín Erdély, Kovászna megye, Barót város és térsége. A helyközi közlekedést a diákok saját kerékpárjukkal oldották meg, ami hamarosan egész mondakört szőtt a 22 építészpalánta köré. Utolsó nap már úgy szólt a fáma, hogy a Szeged és Barót közötti majd' 600 kilométeres szakaszt két keréken tették meg - így születnek a legendák.

Az épületek kiválasztása nem okozott komolyabb nehézséget, hiszen a környék bővelkedik a valamikor igen jómódban élő gazdák által emelt, szebbnél szebb régi házakban és melléképületekben. A határtól távol lévő Erdővidék nyelvi nehézségeket sem rejtegetett, hiszen - számos első erdélyi utazó feltételezésével ellentétben - majdnem színmagyar a környék.

A huszonkét felmért porta között található szoba-konyhás aprócska gerendaház, de sokszobás polgári lakás, vízimalom és egy kápolna is. Köpec egyik különlegessége, az „ikerház" szintén colstok alá került - egyhetes munkát róva az ott dolgozó négy hallgatóra.

A tábor időtartamát két részre osztó hétvége szintén aktívan telt, első nap a vargyasi szorosban megbúvó Almási- (Orbán Balázs-) barlangot, második nap pedig Benedek Elek Kisbaconban található emlékházát és a szintén kisbaconi vízimalmot látogatta meg a társaság. A malom a véletlen folytán további szerepet is kapott, mivel egy korábban Baróton leegyeztetett porta tulajdonosa visszamondta a lehetőséget, és a molnárné, Etelka néni készségesen átengedte házát és a malom épületét egy teljes hétre a siserehadnak. Mint később kiderült, a malomépület mestergerendáján 1714-es faragás található, így igazi ritkaságot sikerült dokumentálni.

A sokszor éjszakába nyúló konzultációk alkalmával a hat csoportra osztott táborozók hasznos tanácsokat kaptak mind a szerkezetekre, mind a rajztechnikákra vonatkozóan. Az idén először részt vevő hét hallgató gond nélkül beilleszkedett az összeszokott társaságba. Annak ellenére, hogy voltak csúszások, és néhány házhoz vissza kellett menni az utolsó nap a hiányzó adatokat pótolni, minden dokumentáció hiánytalanul összeállt.

Az elsőre barátságos, de kissé távolságtartó házigazdák a legtöbb helyen már másnaptól kávéval, ebéddel tisztelték meg a náluk dolgozókat. Akadt olyan ötgyermekes család, ahol minden nap édesség, fagylalt vagy jéghideg sör is került az étel mellé az asztalra. Nem biztos, hogy az éhes diákok szívéhez csak a hasukon keresztül vezet az út, de minden bizonnyal elmondhatjuk, hogy életre szóló élmények születtek - és életre szóló barátságok köttettek.

A táborlakók egybehangzó véleménye, hogy visszatérnek hosszabb-rövidebb időre a Baróti- medencébe, ahol a laktató ebéd után az illatos szénában aludni a legjobb.

A tábor utóélete

A munka azonban csak most, a hazaérést követően kezdődik igazán. A felmért házakat a csoporttagok egymás között még a helyszínen elosztották, és a teljes manuálé birtokában nekiláttak az épület rajzi feldolgozásának. Az ősz során elkészülnek a műszaki dokumentációk és a tavaszi kiállítás-sorozat tablói is.

Terveink szerint a tablók először Baróton, a karácsony előtti vásáron debütálnak, ahol a rajzokból készült katalógust is bemutatjuk. A felmért házak, épületek tulajdonosai ebből természetesen saját példányt kapnak, és remélhetőleg már az őszi félévben az Épülettervezés 1. tantárgy keretén belül készülő áttervezett változatokat is el tudjuk juttatni hozzájuk.

Idén először készültek tervezett videófelvételek, így a kiállítást az egyes csoportokkal készült interjúkkal, és a helyi hangulatot érzékeltető felvételekkel fogjuk színesíteni.

Felvettük a kapcsolatot - sajnos a személyes találkozáshoz már túl későn - Miklósvár valamikori urainak utódjával, gróf Kálnoky Tiborral, aki reményeink szerint a továbbiakban hasznos információkkal bővíti ismereteinket az általa végzett épületmentési munkákkal kapcsolatban.

A környék adottságait figyelembe véve további táborokat is tervezünk Erdővidéken, hiszen Vargyas, Szárazajta és Miklósvár akár önállóan is lehetne egy-egy tábor helyszíne.

Településtörténet

A Dél-Hargitából eredő Barót-patak völgyében, a Baróti-hegység lábánál fekszik Erdővidék központja: Barót. Nevének eredetével kapcsolatban több feltevés létezik. A monda szerint: „A mongoldúláskor, midőn e haza népe üldözött vadként bolyongott az erdők rengetegében, együtt bujdokáló szerelmes pár megpillantván e szép kies völgyet, felkiáltanak: bár ott lenne nyugalmunk helye! Oda is települtek, s számos magzatokkal áldatván meg, alapítói lettek e falunak, amelyet első meglepetésök kicsalta felkiáltásukról nevezték BÁROTTAK, miből később Barót lett". Régi okmányokban is megjelenik Baróthnak írva.

Minden valószínűség szerint Horváth István állítása a helyes, mely szerint a Barót név a honfoglaláskor Erdélyben települt magyar Baróth nemzetség nevét őrzi.

A vadban és fában gazdag erdők, halban gazdag patakok lehetővé tették az ősember letelepedését ezen a tájon. Bizonyítják ezt a környéken előkerült megmunkált csontszilánkok, a pattintott és csiszolt kőszerszámok.

A réz- és bronzkorból már több adattal rendelkezünk, de az igazi áttörést a vaskor hozza, amit a Baróti-medence vasérctelepei tettek lehetővé. A vaskorszakból származnak a Barót határában talált csontvázak, síremlékek valamint edények. A római kor emlékei közé tartozott a Dungó-patak völgyében talált kovácsüllő, amelyet már Orbán Balázs itt járta előtt beolvasztottak. A honfoglalás korából nincsenek okmánnyal bizonyítható adatok. Az ásatási leletek azt igazolják, hogy ezen a vidéken is átvonultak a gótok, gepidák, hunok. szlávok, avarok, kunok, magyarok. A Vargyas és Barót vize völgyeiben besenyő települések voltak.

Barót első írásos említése az 1224-ben keltezett Andreanumban, a szászok Aranybullájában történik. II. András király a szászoknak adott föld határaként említi BAROLT néven. A pápai tizedjegyzékben három változatban fordul elő városunk neve. 1332-ben BOROUCH (Barót) mint fizető egyházközség jelenik meg, amikor Damianus de BO-ROUCH lefizetett 11 banalest.

1333-ban ugyanaz a Damianus de BARÓTH 8 banalest fizet. 1334-ben ugyancsak Damianus de BARCHUCH fizetett adót. A neveket a magyarul nem tudó olasz dézsmaszedők ferdítették el. Fassing Barót váráról tesz említést, ami valószínűleg a Barót és Olasztelek között levő Veczel várának romja. Tulajdonképpen nem vár volt, hanem a kelet-erdélyi római védelmi vonal egyik kasztruma, amelynek szépen megmunkált köveit Orbán Balázs szerint beépítették az olaszteleki templom padlózatába.

Egy 1415-ből származó oklevélből a székelyek várépítő szándéka tűnik ki. A várépítők között találjuk Aaosthy Kelemen de Barót falu nevű személyt, birtokjegyek kapcsán bukkanunk barótiakra. 1421-ben Luca de Sebus Barut és magister Sandrinus de Sebus baróti, őseik birtokait perelik, amelyeket azok királyi adományként kaptak a besenyők pusztítása után, de 1275 előtt.

Ország: Románia

Történelmi régió: Székelyföld

Megye: Kovászna

Rang: város

Beosztott falvak: Bibarcfalva, Bodos, Felsőrákos, Köpec, Miklósvár

Polgármester: Nagy István

Népesség: 5914 (2002)

Község népessége: 9670 (2002)

Magyar lakosság: 5609

Tengerszint feletti magasság: 480 m

Terület: 128,48 km

Összeállításunk a Népi Építészeti Tudományos Diákkör anyagából készült