Antal József kilencven éves

József napon a melegség az egyetem földszinti rektori díszterméből sugárzott szét a földön (szántóföldeken) és a szívekben, Debrecentől Mosonmagyaróvárig, Karcagtól Nyitráig. Bizonyára Marosbogátra is jutott belőle, ahol a SZIE professzora, a mai is tanító Antal József 1919. március 18-án született. A tudós szakmai pályafutása két emberöltőn ível át és Kárpát-medence szerte elismert. Most is kedves méltatást, becses ajándékokat kapott a szlovákiai egyetemről épp úgy, mint a cívisváros univerzitásáról.

Antal József első munkahelye 1941-től a kolozsvári egyetem, az alma mater volt. Az ígéretes egyetemi pálya katonasággal majd hadifogsággal szakadt meg. 1952-től kutató a Dél-alföldi Kísérleti Intézetben, majd a Gabonatermesztési Kutató Intézetben. Évtizedeken át volt gazdája a homoki kutatásoknak. Méltatója, Jolánkai Márton professzor kiemelte, homokvédelmi, zöldtrágyázási, talajművelési és vetésforgó kísérleteivel korán kivívta a szakma hazai és nemzetközi elismerését. Marandó eredményeket ért el a burgonyatermesztés technológiai fejlesztésében. Továbbfejlesztette a több abrakhüvelyes, az őszi árpa, a lucerna, az olajretek termesztéstechnológiáját. Nemesítési és honosítási kísérleteket is folytatott.

1953-ban állt ismét katedrára, s 1974-ben, pályája csúcsán, egyetemi tanári kinevezést kapott Gödöllőre. Itt született meg az „antal". Igen, így hívták, hívják ma is a fogalommá vált, háromszor kiadott Növénytermesztők Zsebkönyvét. Másik jelentős műve a 2005-ben megjelent kétkötetes Növénytermesztéstan tankönyv, melyet írt és szerkesztett.

Antal professzor szellemi atyja a Növénytermesztési Intézetnek. Mostani születésnapját egy új kötet is emlékezetessé teszi, melyet Birkás Márta professzor asszony mutatott be. Az Antal József - egy tudományos életpálya fragmensei című emlékkönyv agrárcivilizációnk történetének is értékes számadása.

-v -zs.