Szoctarisznya

Az Alkalmazott Bölcsészeti Kar Szociálpedagógiai Tanszékén immár hagyomány, hogy a végzős évfolyamon valamelyik rátermett hallgató elnyeri az úgynevezett vándor szoctarisznyát, melyet az évente megrendezésre kerülő szociális szakest ünnepélyes keretei között adják át a szerencsésnek. 2009-ben a tarisznyát Tasi István végzős szociálpedagógustól vette át Lapis Tünde harmadéves szociális munka szakos hallgató.

BAKOSI TAMÁS

Tünde, akárcsak elődje egy évig viselheti a tarisznyát, majd egy év múlva ő ruházza át eme megtisztelő címet.

Tasi István így emlékezett a tarisznya által okozott pillanatokra:

,,Nekem nagyon jól esett, amikor tavaly tavasszal engem választottak. Nem tudom igazán elmondani, kitüntetésként vettem. Elismerés volt, mint egy jó vizsgajegy vagy egy dicsérő szó, de más (több) volt. Viselni ugye nem viseltem, de azért adott egy olyan érzést, hogy tartanom kell magam az elődöm teljesítményéhez és viselkedéséhez, hogy megfelelően tudjam továbbadni."

Lapis Tünde így vélekedett:

,,A szoctarisznya egy időszak jelképe. Az hogy most én kaphattam meg, az eddig végzett munkám elismerése. És amire talán legbüszkébb lehet minden tulajdonos, hogy ezt azoktól az emberektől kapjuk, akikért „dolgozunk", jelen esetben a csoporttársaimtól.

Ez az elismerés azért is fontos, mert olyan hivatást választottam magamnak, ami nem mindig a nyílt köszönetről szól. Sokszor csak egy mosolyból tudod, hogy jól végzed a munkád.

Nekem a tarisznya ezt jelenti: jól csináltam, azt, amit elsőben elvállaltam. Igaz nem tudtam még mi az, amit a nyakamba veszek, mi jár azzal, hogy csoportvezető. De ez hamar kiderült, és sokszor keserédes volt, sokszor bosszantó, de jó volt látni a többiek arcát, ha valami jót közölhettem velük. És igaz sokszor, nagyon sokszor megköszönték, de ez a tarisznya a legkedvesebb elismerés nekem Tőlük. Elsőben kaptam csoporttársaimtól egy hatalmas nagy ajándékkosarat, tele csokival és minden finomsággal, annak is nagyon örültem, de ez valami más. Ez már felnőttes, és 3 év minden öröme és dühe, boldogsága és szomorúsága benne van.

SÚLYA van, valószínű a felnőtt világ súlya, az elmúlásé, és a változás súlya.

KÖSZÖNÖM NEKTEK!"

A tarisznyatulajdonosokra méltán mondhatom azt, hogy nagyszerű emberek, akik a közösségért végzett munkájukban bizonyítják a szociális szakmára való alkalmasságukat és sokszor a nem egyszerű feladatot is könnyedén megoldják.

Fontos, hogy a saját közege, környezete jutalmazza az ilyen segítőkész és önfeláldozó embert. A szoctarisznya egy nagyszerű hagyomány a SZIE ABK Szociálpedagógiai Tanszék és a Szociális szakmát tanulók körében.

*

A szociális szak(ma) napján, március 24-én a Szoctarisznya átadása után feltűzték a szak jelvényét a végzős hallgatóknak. Voltak előadások és etnokoncert is.