Könyvíróknak való

 Az utóbbi években e lap hasábjain volt alkalmam felhívni a figyelmet Kósa András professzor egymás után megjelenő tankönyveire (és az oktatás problémáival foglalkozó egyéb írásaira is), amelyekre az intézetünkben folyó matematikaoktatást is alapozzuk. E könyvek nemcsak tükrözik a szerző több évtizedes, a felsőfokú matematika oktatásának tartalmi és módszertani megújítását célzó, úttörő jellegű tevékenységét, hanem a tankönyv- és szakkönyvírás mesterségének olyan példái, amelyek - több tucatnyi, korábban megjelent, kiemelkedő színvonalú tan- és szakkönyvével együtt - méltán keltették fel a felsőoktatás iránt elkötelezett kiadói szakma érdeklődését is.

Így került sor arra, hogy a (sok műszaki könyv megjelenését anyagilag is támogató) Korszerű Mérnökért Alapítvány őt, a matematikust, egyetemünk professor emeritusát kérte fel egy teljesen újszerű kézikönyv megírására: egy olyan vezérfonal elkészítésére, amely segítséget nyújt a műszaki és természettudományos felsőoktatás tankönyvíróinak. Könnyű elképzelni, hogy milyen nehéz és kényes feladat ez. A könyv immár elkészült, és meg is jelent Tankönyvek, szakkönyvek szerzőinek címmel (Műegyetemi Kiadó, 2009.). Úgy látom, hogy ez a mű Kósa professzor könyvírási tapasztalatainak magas szintű módszertani szintézise. Nemcsak kézikönyvként foglalja össze rendszerezve a szükséges tárgyszerű ismereteket, ad a tartalmilag és formailag egyaránt igényes szerzői munkához gyakorlati útmutatásokat, hanem - valóságos telitalálatként - párbeszédes formában, igen élvezetes stílusban, tapintattal és megkapóan szellemes megfogalmazásban mutatja be a tankönyv- és szakkönyvírók problémáit, kételyeit és ezek megoldásának a lehetőségeit.

Különösen fontos dolognak tartom, hogy - a hasonló jellegű könyvek közül - ez az egyetlen, amely közvetlenül nekünk szól. A bemutatott példák szinte kizárólagosan a műszaki és a természettudományos szakterületekről valók.

A könyv rendszerezve sorra veszi azokat a kérdéseket, amelyekkel minden, színvonalas munkára törekvő tankönyv-, ill. szakkönyvíró szemben találja magát. A könyvben tárgyalt témakörök - csupán vázlatosan ismertetve - a következők:

A tankönyvírás előfeltételeinek átgondolása a felhasználói kör előismereteinek számbavételétől a többi szaktárgy igényének figyelembe vételén át a tankönyv és a szakkönyv közötti koncepcióbeli különbségtételig terjed.

Ezt követően A tankönyv felépítése című szakaszban az egyes alapvető szerkesztéstechnikai elemek kerülnek sorra, mint pl. címnegyed, a főszöveg tagolása, bekezdések, kiemelések, felsorolások, megjegyzések, lábjegyzetek, széljegyzetek stb. Ezután következnek a könyv „tartópillérei", úgymint előszó, tartalomjegyzék, név- és tárgymutató, szövegbeli hivatkozások, valamint az irodalomjegyzék-készítés tartalmi és technikai kérdései. A műszaki és természettudományos szakterület tankönyveiben és szakkönyveiben szinte nélkülözhetetlen a jelölések, ill. formulák jegyzéke, de szükség lehet definíciók jegyzékére, ábrák és táblázatok jegyzékére, továbbá különböző függelékekre. Külön hangsúllyal szerepelnek az említett szakterületek tankönyveiben fontos szerepet játszó kitűzött feladatok és ellenőrző kérdések.

Az Egyéb fontos témák című szakaszban esik szó pl. az idegen szavak jegyzékéről, több szerző esetén a munka összehangolásáról, a szövegszerkesztő használatáról, valamint a tankönyvek távoktatásban betöltött szerepéről.

A szerző külön nagy terjedelmű fejezetet szán a tankönyv nyelvezetének. E fejezet motivációjaként magát a szerzőt idézem: „Anyanyelvünk helyes használata, pontosabban az erre irányuló törekvés mindannyiunk feladata. Egyrészt értelmiségi mivoltunk miatt, másrészt tanítványaink érdekében. A tiszta, világos nyelven átadott ismereteket tanítványaink könnyebben sajátítják el, és azok ilyen formában való megtartása sokat segíthet majdani munkahe­lyükön a sikeres beilleszkedésben is. Sokuknak nagyon egyszerű emberekkel kell majd együtt dolgozniuk. A hallgatók nemzeti kultúránkhoz való ragaszkodását is elmélyítheti, ha azt tapasztalják, hogy tanáraik gondot fordítanak anyanyelvük ápolására is."

Az idegen szavak, szakkifejezések használata tekintetében a szerző a magyar szaknyelv iránt elkötelezett, de ugyanakkor rugalmas, nem merev purista álláspontot foglal el. Szemléltetésül felidéz több tucat olyan, gyakran és feleslegesen használt és könnyen magyarítható idegen szót, amelyekkel szakszövegekben gyakran találkozunk. Ezeket a figyelmünkbe ajánlja „természetesen nem arra gondolva, mintha ezek használata akárcsak a köznyelvi részekben is „tilos" volna, hanem csupán azzal a javaslattal, hogy helyettük - ha lehetséges - a mellettük feltüntetett magyar szavak valamelyikével éljünk." (Itt jegyzem meg, hogy Kósa professzor matematikai tárgyú tankönyvei ékes példái annak, miként lehet - a pontosság igényét is teljes mértékben kielégítve - egyszerű, szép magyar nyelven matematikáról írni.) A megszívlelendő tanulságokat tartalmazó fejezet gazdag tárházából itt csupán néhány dolgot emelnék ki. Példákon mutatja be, miként kell betartanunk a szakkifejezésekben a különírás és egybeírás helyesírási szabályait. Külön szakaszban idézeteken keresztül tárgyalja a szakszövegek fordításában előforduló gyakori hibákat (tapintatosan, a „forrás" megjelölése nélkül). Az „Így írunk mi" című szakaszban mutat be számos, a szakszövegekben gyakori fogalmazási és nyelvhelyességi hibát, amely gyakran az igényes fogalomalkotás hiányát is jelzi. Ebben a részben a képletek szövegbeli szerepeltetése tekintetében is sok megszívlelendő javaslattal találkozunk. Nagy súlyt kell helyeznünk pl. arra, hogy a képlet és a szöveg „ép" magyar mondatként kiolvasható legyen, kerüljük a nyelvünk szellemével ellentétes mondatalkotást.

A könyv végén, a Kezdődhet a könyv írása c. fejezet egy elképzelt könyv összes kulcsfontosságú részletét áttekinti, további gyakorlati tanácsokkal látva el a leendő szerzőket.

A könyv egészét tekintve kiemelendőnek tartom, hogy bár elsősorban a műszaki és természettudományos felsőoktatás tankönyv- és szakkönyvírói számára készült, az általános része minden szakterületen jól hasznosítható.

A könyvet a Kiadó - a munka fontosságának tudatában - három, különböző szakterületeken dolgozó tekintélyes lektorral (Michelberger Pál akadémikus, a Műegyetem korábbi rektora, Iványi Miklós egyetemi tanár és Bencédy József nyelvész, főiskolai tanár) bíráltatta. Saját véleményem további kifejtése helyett inkább szerepeljenek részletek az ő bírálataikból:

A lektori vélemény készítésekor az első olvasást nem tudtam megszakítani, annyira lebilincselt a szöveg."

Nagy elismeréssel kell szólnom a kézirat megalkotójáról, Kósa András professzorról, aki - Bolyai János szavával élve - a semmiből új világot teremtett. Egy ilyen komplex mű megalkotásához éppen ilyen szakember kellett, aki számos szakkönyvet, tankönyvet írt, és évtizedeken át tanított egyetemeken. Különben ezeket a szerteágazó ismereteket, tanácsokat íróasztal mellett ülve lehetetlen lett volna „kitalálni". Csupán mások szakkönyveiben, tankönyveiben, jegyzeteiben elszórva fellelhető tapasztalatoknak összegyűjtésével nem állt volna össze egy ilyen mű."

Kósa András professzor rendkívüli tapasztalatokkal rendelkező, tudományos felkészültségű, imponáló tárgyi tudást birtokló személyiség, aki megkérdőjelezhetetlen garanciát jelent a tankönyv igazán jelentős sikeréhez. Integráló személyisége, tanártársai és hallgatói iránti rendkívüli tapintata nélkülözhetetlen ennek a nagyon fontos, korszakos jelentőségű tankönyvnek a megírásához."

A tankönyv kiemelkedő érdeméül szolgál a Szerző ötlete, hogy egy tapasztalt (T) és egy Kezdő (K) tankönyvíró beszélgetései kapcsán tárgyalja meg tartalmi, formai, szerkesztési, nyelvezeti és egyéb kérdéseket. Nagyon imponáló a Szerzőnek az a képessége, ahogyan átéli T és K gondolatvilágát, problémáit, élvezetesek a beszélgetések, egyensúlyban vannak a tárgyszerű közlések, valamint a továbbgondolásra vonatkozó javaslatok."

A szerző munkája minden lényeges tudnivalóra felhívja a jövendő tankönyvírók figyelmét, beleértve a kéziratszerkesztés formai szempontjait és a szabatos magyar fogalmazás (és helyesírás) legfontosabb ismérveit."

Kitűnő, olvasmányos és nagyon hasznos kéziratot készített a szerző. ... Annak érdekében, hogy minden jövőbeli tan- és szakkönyvíró szerző asztalán jelen lehessen ez a segédlet, lehetőleg olcsó kivitelben és nagy példányszámban célszerű kiadni."

Az Alapítvány megszívlelte az utóbbi javaslatot, sőt elébe is ment e kívánalomnak a következő módon: az első kinyomtatott 1000 példányt nagyvonalú ajándékként szétküldte valamennyi, műszaki- és természettudományt oktató egyetemi tanszéknek, valamint több más rokon intézménynek. Ez a szétosztás napjainkban befejeződött: szinte minden leendő szerző íróasztalán már ott lehet Kósa professzor könyve. Melegebb ajánlásban egy könyv aligha részesülhet.

Biztos vagyok abban, hogy az említett területeken készülő tan- és szakkönyvek magukon viselik majd ennek az értékes műnek a nyomait.

Varga Zoltán

egyetemi tanár, intézetigazgató

GÉK Matematikai és Informatikai Intézet