Egyenesben – Beszélgetés dr. Bujáki Gábor kollégiumigazgatóval

Dr. Bujáki Gábor egyetemi magántanárral legutóbb a gödöllői kollégium új épületeinek átadásakor beszélgettünk (ami szinte egybeesett igazgatóvá választásának 20. évfordulójával). Örült az új létesítményeknek. A szeme csillogott, mozdulatai - mint máskor is - dinamikusak, mondatai feszesek, határozottak, egyértelműek, világosak voltak. A kollégiummal kapcsolatos olyan összefüggésekről beszélt, amelyek időszerűbbek, mint valaha. Közérdekűek. Ezeket szeretnénk most - amikor már a felújított A kollégiumba költöznek a hallgatók - másokkal is megismertetni.

R. L. - B. G.

- Igen érdekeseket mondott a kollégiumokról.

- A téma érdekes.

- A látásmódját, a tapasztalatait és következtetéseit látjuk közérdekűnek.

- Több évtized alatt a „szem" is „iskolázódik". Ennyi ideje, hogy egykori tanáraim "felfedeztek". Azt mondták, tudok az emberekkel bánni, s jó szervezői adottságaim vannak. Ezekre a tulajdonságaimra hivatkozva hívtak meg végzésemkor a kollégiumba, immár tanárnak. Párhuzamosan dolgoztam nevelőtanárként és szakmámban, a növényvédelemben. Azután meg, miért is tagadnám, érdekel a munkám; mindig is foglalkoztatott az embernevelés ügye. Legfontosabb az affinitás. A többi hozzáállás és helytállás dolga. Így alakult ki azután az a szemlélet és magatartás, amit „látásmódként" emlegetnek.

- Szívesen hallanánk a tapasztalatairól is.

- Ezeket tényleg sokszor végiggondoltam, úgy hogy akár pontokba szedve is el tudom mondani. 1. Evidencia, magától értetődik, mégis a legelső helyen kell megemlítenem, hogy a kollégium, mint mindig, úgy ma is az egyetem egyik fontos intézménye, infrastruktúrájának a része. 2. Meggyőződésem, ha a kollégium jól dolgozott, (s hogy jól dolgozott, azt az eredményei minősítésére hivatott oklevelek tanúsítják), az azt jelenti, hogy jól értette és jól végezte a rá bízott munkát. 3. Azt a (munkát), ami a feladata és funkciója betöltéséhez szükségeltetik: lakhelyet biztosított a hallgatóknak, s közben speciális közösséggé formálta őket. Olyanná, amelynek megvannak a maga tartalmi ismérvei, szervezeti keretei, formái, alakzatai, normái és szellemisége. E nélkül nem volt, és ma sincs semmiféle kollégium (de talán még diákszálló sem). A kollégium tehát nemcsak a hallgatók lakhelye, hanem a különböző „előéletű", életkorú, kultúrájú, érdeklődésű fiatalok egyféle speciális, célszerűen szervezett, „önkormányzó" közössége.

- A hallgatók partnerek mindehhez?

- Felnőtt emberekről van szó. Hamar rájönnek, hogy már az egyszerű együttlét is sok komoly dolgot igényel. Például türelmet, megértést. Mi - kitűnő tanártársaimról beszélek - csak segítjük őket, hogy eljussanak a felismerésekhez és a mindennapi praxis részévé tegyék azokat. Úgyhogy nyugodtan mondhatom, tapasztalataim következő pontja éppen az, hogy felnőtt emberek esetében sem nélkülözhető az útmutatás, a nevelés, aminek persze megvannak a maga felnőttkori sajátosságai. Kicsit fennköltebben azt is mondhatnám, hogy a demokrácia sem szimpla spontaneitás, nem nélkülözheti a tanítást, a nevelést és önnevelést.

A kollégium a mi gyakorlatunkban és felfogásunkban önkormányzást is jelent. Amit nem is lehet másként megvalósítani, csak együtt a hallgatókkal, közös akarattal. S ehhez fegyelemre és önfegyelemre, s a már mondott értékekhez illetve normákhoz történő tudatos igazodásra van szükség. A kollégium (ennél fogva) a közéleti demokrácia „előnevelője", mondhatnám „előiskolája" is.

- Hogyan élik meg ezt a tanulási folyamatot és gyakorlatot a hallgatók?

- Az operatív irányítás hallgatói reszortját a Kollégiumi Tanács testesíti meg, illetve végzi, valamennyi választásra jogosult ellenőrzésével. Vezetők és vezetettek együtt tanulják a napi és a távlatosabb ügyek intézését. Beszéljenek a tények. Sok diák évek múltán is visszajár, mert szeretik múltjukat, itt tanult demokrácia-élményüket, s érdeklődnek, miben tudnak segíteni. .

- Halljuk a következő pontot!

- A nyitottságot említeném. A kollégium nem lehet zárt, zárdaszerű intézmény, zárvány. Eleven, naprakész, nyitott, a társadalom, az egyetemi közélet aktív szereplője kell, hogy legyen. Fogadókésznek kell lennie a folytonos változásokra, nem maradhat le semmilyen téren, hiszen az életre kell tanítania, felkészítenie. S éppen ez a nyitottság és a változásokra való képesség és készég jelenti a kollégiumi munkában a folytonosságot, s a módszerek és az eszközök változása pedig a diszkontinuitást.

- Említene egy éppen most jellemző „változót"?

- Köznapi tapasztalat lett például, hogy a kollégium szolgáltatás, nem alanyi jogon jár, árú, tehát ára van. Fizetni kell érte. Ki állítaná, hogy ez és más jelenségek ne függnének a legszorosabban össze a társadalmi változásokkal. Sőt. A kollégium éppen az a közeg, amely azonnal a maga nyelvére fordít, „lereagál" minden társadalmi változást, amely összefügg a felsőoktatással. Ezért könnyű belátni, kimutatni, hogy történelmi íven vizsgálva a kollégium életében is meghatározó élmény volt a rendszerváltozás. Az ország, az egyetem sorsában osztozott a kollégium is. Lévén, hogy kollégiumunk a 60-as évektől működik, elkerültük a „vallató idők" legsűrűbb korszakát. Úgyhogy nyugodtan elmondhatjuk, a kollégiumoknak is megvan a maguk sorsa. S persze van olyan is, hogy maguk is formálják a sorsot. Hadd említsem itt a rendszerváltás körüli éveket. Mi azzal tudtuk a legtöbbet tenni, hogy alkalmakat teremtettünk a hallgatóknak, hogy eligazodjanak a bonyolult folyamatokban, azokban a kérdésekben, amelyekkel akkor küszködött a (szakmai) közélet és a közgondolkodás. Ilyen célt szolgáltak az úgynevezett szabadegyetemek a magyarságtudományból és az önkormányzás témaköréből. Előbbin l0 neves akadémikus előadása hangzott el. A Kollégiumi esték címmel működött fórum az akkor lezajlott óriási agrárátalakulás lényegét és mikéntjét volt hivatott megismertetni a kimenő évfolyamokkal. Legalább ennyire új volt az önkormányzás problémaköre is. Ide ugyancsak sikerült megnyerni neves elméleti- és gyakorlati szakembereket a közigazgatásból, az akkor kiépülő demokratikus államigazgatásból. .A kollégium igyekezett minél otthonosabb körülményeket teremteni azoknak a diákoknak, akik 1992-ben érkeztek egyetemünkre a Magyar diákok első világtalálkozója alkalmából Alma-atától Washingtonig. Kivettük részünket az olyan vállalkozásokból is, mint a Szent István Napok rendezvénysorozat, bizonyítandó, hogy a kollégium van az egyetemért, s hogy a kollégium nyitott, és a maga sajátos módján és eszközeivel segíti az egyetemet stratégiai céljainak megvalósításában.

- Miből?

- Jó kérdés. Az értékes programokkal, amelyeket előbb emlegettünk, s akkor kidolgoztunk, magunkat becsültük. A „többi" meg... a legegyszerűbb volna azt mondanom, hogy az egyetemi költségvetésből jön. Abból is. Meg abból is, amit maga a kollégium termel ki. Meg abból, amit a legkülönfélébb, így például a Pro Renovanda Hungariae Alapítvány - Kollégiumokért Szakalapítvány pályázatain nyerünk, illetve nyertünk el. Említenem kell más alapítványok támogatását is. Különböző rendezvényeket, programokat finanszíroznak, mint tette a Pro Agricultura Hungariae, illetve testvérszervezete, a Pro Agricultura Hargitae és teszi a Pest Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány.

- Ez utóbbinak Ön az elnöke.

- Így igaz. Az általam igen nagyra becsült és szeretett Kocsis Károly egykori rektor javaslatára kerültem a mostani beosztásba.

- Végül is, hány órát dolgozik egy nap? S mit tekint fő foglalkozásának? Tanár, kutató, gazdasági menedzser, kollégiumigazgató?

- Hosszú ideig valóban úgy gondoltam, van erőm és adottságom, hogy a sokféle munkát párhuzamosan és eredménnyel végezzem. Azután eljött az idő, amikor választanom kellett, miről kell lemondanom, és mit vihetek tovább. Úgy döntöttem, a természet kutatását átengedem tehetséges fiatal tanítványaimnak, akik már bizonyították rátermettségüket, és magam az ember szolgálatát választottam elsőrendű feladatomnak. Talán ez sem kisebb vállalás, mint az előbbi.

- Kívánjuk, hogy folytatódjék az a sikersorozat, amelyben szinte egymás szinonimájává lett a kollégium és igazgatójának a neve!