Réti (Lantos) László: Ipar, kereskedelem és pénzügy Gödöllőn a két világháború között

I. 4. A bürokratikus radikalizmus

  A helyi gazdaságot erősen átpolitizált és túlideologizált szervezett nyilvánosság, hivatalos közélet vette körül. Ennek létrejöttében és alakításában - más összetevők között - meghatározó szerepe volt a községi (járási) közigazgatást két évtizedig irányító Endre Lászlónak, (1.) aki a rendszer „saját" ellenzékén belül is különösen agresszív és militáns erők emblematikus „figurája" volt. Szélsőjobboldali csoportok különösen 1919 és 1921 között alakultak nagy számban. Karakterüket jellemzi, hogy a megvizsgált 26 ilyen szerveződés alapszabályaiban 21-szer fordul elő a „kereszténység", 21-szer a „nemzet", 12-szer a „faj" és ötször az „antikommunizmus" kifejezés. Ezek a szerveződések egymásba olvadtak, integrálódtak, s a konszolidációs politika jórészt „pacifikálta" is őket. Figyelmet érdemel, hogy a legjelentősebb integrátor az Ébredő Magyarok Egyesülete /EME/ igazgatóságának, választmányának 165 pót- és rendes tagjából 32,1% a mindféle biztonságában megrendült  köztisztviselő volt, közöttük Endre László (2.)

  A történelmi feltételek, a bel- és külpolitikai körülmények  Közép-Európa szerte kedveztek a legkülönbözőbb előjelű radikalizmusok jegyében fellépő kisebb-nagyobb diktátor önjelöltek ambícióinak, a vezérkultusznak. Mindezek és a „magyar traumák" elüszkösödése, valamint a helyi társadalom számos sajátossága együtt nyitottak teret az ún. Endre-jelenségek.

  Endre László - bár karrierje javarészt Gödöllőhöz kötődött - nem Gödöllő „ügye". Endre a politikai kriminalitás szimbóluma. Leginkább annak a történelmi „pernek" az egyik, minduntalan, s joggal megidézett vádlottja, amelynek tárgya az önmagát „ellenforradalminak" nevező rendszer legtágabban vett viszonyai, második világháborús szerepe, közvetlenül pedig a hazai zsidóság genocídiumának, s Endre abban viselt személyes felelősségének a megítélése. Endre László politikai felépítésében nagy szerepe volt Hovhannesiánnak, s lapja, a GH hatékony, kritikátlan agitációjának és propagandájának. (3.)

  Idők során az Endre-jelenség politikai foga-lommá vált, melynek tartalma - per tangentem - a „bürokratikus radikalizmus" terminológiájával illethető. A hivatali hatalom gyakorlásának azt a módját, eszközeit, módszereit és szellemiségét jelöljük így, amely Endre László személyiségjegyeit viseli, s amely gödöllői, s azon túli tevékenységét jellemezte. A bürokratikus radikalizmus egyszerre volt történelem-, társadalom-, politika-, sőt emberszemlélet, (vizsgálni érdemes) módszer, etosz, „etika", s „erkölcsfelfogás" - a maga torz világképe szerint. Legfőbb kiindulási pontja, központi kategóriája a magyar "faj", a spirituális képződményként értelmezett „Nemzet". Nemzetépítő programjának aktuális célja Trianon revíziója volt, s a magyarság jövőjéről is szőtt víziókat. Kárhoztatta a „zsidónak" aposztrofált "részvényes kapitalizmust", s ugyanúgy a „kollektivista kommunizmust". Munkakultuszt, katonás fegyelmet, szervezettséget hirdetett; megjelenésében sok volt a mozgalmi vonás, az önünneplés, a dzsentris snájdigság. „Belülről", völkisch hatásra vallón kritizálta a fennálló állapotokat, amiben a nagytőke és a nagybirtok - amúgy már erősen fellazult - állagőrző szövetségét látta. Közben Endre maga is számos rendies vonást őrzött. Épített a hivatali hierarchia bürokratikus jellemzőire. Sajátos paternalizmusához tartozott, hogy gyakran erőszakkal fenyegetett és lépett is fel, ha azt tekintette célravezetőnek. Így azután, dicsekszik a GH, se Gödöllőn, se a járásban semmiféle felfordulás nem tudott gyökeret ereszteni.

  A bürokratikus radikalizmus „tételei" sokféle forrásból, térből és időből eredtek: tradicionálisak, vagy újak voltak, hazai talajból serkentek vagy "magyarítottak" voltak. Endre nem törekedett rá, hogy nézeteiből elméletileg egységes, koherens rendszer váljék. Politikai téziseit propagandisztikus érvekkel „indokolta". Kétségtelen viszont, hogy a felülről irányított, tematizált, szoros keretek között tartott és ellenőrzött közbeszéd valamennyi elemében és ismérvében magán viselte, sugározta-sugallta, stílusában is megjelenítette a főszolgabíró szellemiségét.

  A községi (járási) közigazgatás és a kistulajdonosi gazdaság szereplői között - a korszak valamennyi nagy vagy másként: alapkérdésében - látszólag teherbíró és teljes volt az egyetértés. A szabályokat persze a helyi hatalom diktálta, miáltal az együttműködést (pl. a törvényhatósági bizottságban) valóban lojális légkör is övezte. A kistulajdonosok, a kisiparosok és a kiskereskedők, valamint a hűbéresként fellépő közigazgatás valójában igen szűk mezőben, korlátozott programmal, konjunkturális indítékokkal „működött" együtt. Márpedig a helyi politika „dinamikus stabilitásra" törekedett. E célja érdekében vonultatta fel (eszközei között) a szociális demagógiát is. Szociális érzékenységét intézkedésekkel igyekezett bizonyítani.  

  A helyi közélet ugyan nagyon is mozgalmas volt, ám a seregszemlék (felvonulások, kör-menetek, rendezvények stb.) végső soron teljesen indifferensek voltak, a faji propagandával kísért intézkedések pedig nagyon is ártottak a vérszegény gazdaságnak. Gazdaságról, konkrét egzisztenciális, tulajdoni, piaci, közgazdasági, adózási kérdésekről meg az egyes szektorok állapotának bemutatásáról, a jövőtervezők álmairól a szakmai szerveződések dokumentumaiban, a közigazgatás beszámolóiban (így ez e téren igen szűkszavú alispáni iratokban) esett még szó.  (Gazdaságpolitikai kérdések igen elvétve kaptak csak teret. Teljesen egyedi eset volt az „orosz csoda", a szovjet gyakorlat kritikai, és nem is igénytelen elemzése.) A „jövőtervezők" amúgy is olyan Gödöllőről álmodtak, amilyen az a valóságban is volt, csak egy kicsit modernebbet, komfortosabbat. A körülmények sem kedveztek a kissorsú gazdaságnak, hogy eredményeivel hitelesített igényt mutasson a magasabb pályára kerülés iránt.

A gazdaság tematizálása

  Nem ismerünk forrást, amelyből arra lehetne következtetni, hogy Gödöllő közéletében valamilyen szerepet játszók bármelyikének is figyelmet keltő valóságképe, pláne egységes, koherens víziója lett volna a település gazdaságáról. A közhatalommal rendelkezők érték- és prioritásrendjében a gazdaság, mint a politikájuk materiális bázisa bírt fontossággal. A meghatározó posztok birtokosai, a faji törvénykezés bevezetésétől kezdve igazából a tulajdonviszonyok radikális „átrendezését" tekintették sürgős feladatuknak. (4.)

  A helyi gazdaság napi híreiről, de pl. a település költségvetésének képviselő-testületi tárgyalásáról hozott döntésekről is a GH tudósított, tisztességes terjedelemben. (5.) A hetilap a maga irányzatos, elkötelezett pozíciójából szedte hírcsokorba, s gondosan kijelölt határok között kritikusan értékelte is a fővárosinál drágábbnak tartott helyi piaci viszonyokat. Rendszeresen ismertette, s mintegy „széljegyzetelte" a képviselő-testület községgazdasággal kapcsolatos álláspontját és határozatait, pl. az adózásról, vagy éppen a finanszírozhatatlannak ítélt infrastrukturális terveket elodázó, elutasító döntéseit. „Hozta" a legjelentősebb cégek, pénzintézetek közgyűléseinek történéseit, valamint a firmák főbb mérlegtételeit. Írt a gazdasági közélet jeleseiről, így a virilisekről. Azután, s 1938-tól az kivált feltűnő, hogy a lapban az ökonómiai racionalizmust is mindinkább kiszorítja a politikai irracionalizmus, így az egyre hangosabban, végtelenül változatosan és leleményesen „érvelve" hirdetett gazdasági antiszemitizus. Ennek kapcsán foglalkozott azután a GH különösen sokat a gazdasági közéletben célzatosan gerjesztett konfliktusokkal, a különböző társadalmi csoportok (érdekképviseletek, civil szervezetek) idevágó, s persze a GH szemléletével azonos, vagy ahhoz közelálló nézeteivel és közérzetével. Ideje jöttekor a lap elkötelezettsége szerint tudósított az állami hadigazdaság általános és helyi jelenségeiről, az államigazgatás rendeleteiről és intézkedéseiről. Az ilyen tárgyú írások, rendszerint hírek, kommentárok szelleme és hangvétele - a körülménynek kedvezőtlen alakulását tükrözve - mind harciasabb, fenyegetőbb lett.

  A GH írásai akaratlanul is ráirányították a figyelmet a gazdasági közélet visszáságaira, fejletlenségére, aktuális és berendezkedés-specifikus akadályaira. Arra, hogy az anyagi világnak ez a szférája szenved a természetes válságciklusoktól, a hadi- és háborús terhektől, a hivatalos gazdaságpolitika (gazdaságfilozófia) jegyében alkalmazott praxistól, s a politika elsőbbséget valló nézeték gyakorlati következményeitől is. Társadalmi környezetének folyamatos irritáltsága, így a gazdasági szereplők különböző csoportjainak szembeállítása, kijelölt köreinek üldözése, a hivatali (adminisztratív) intézmények meghaladott gazdaságszemlélete, a közéletet eluraló általános nyugtalanság, súlyosbítva a községi (járási) politika személyi feltételeivel, kifejezetten károsan érintették, bénították a gazdaságot.

  Merő tollgyakorlatok lettek Hovhannesian még konstruktív kritikát is tartalmazó írásai Gödöllő fejlesztéséről, melyeket „Fejlődik-e Gödöllő - Tények és gondolatok", s „A kérdések, amelyekkel foglalkozni kell" címmel publikált.

  A GH - a maga területén - mindenesetre ilyen milliőben is kezdeményezett. Igyekezett javítani, szervezettebbé tenni a gazdasági információ áramlás útját és személyi feltételeit. Tudósítói kört próbált kiépíteni, a helységeknek önálló rovatot ajánlott.

  Fokozott figyelmet fordított a gazdaságtól elválaszthatatlan községi szociálpolitikára (6.), így a nyomorenyhítés, s az idevonatkozó megoldások felkutatására. Hírül adta, hogy Faragó Ede és Hajlamász János megyei főjegyző tervbe vették Gödöllő „ínségkataszterének" elkészítését. (Megtudjuk, hogy Pest megyében 43.313 fő „ínségest" tartottak nyilván, s a községek rájuk egy év alatt saját költségvetésükből 395 ezer P-t, alispáni támogatásból pedig további 160 ezer, összesen tehát mintegy 600 ezer P-t fordítottak) A GH felhívta a figyelmet, hogy a munkaképes ínségesek csak megfelelő mértékű munka ellenében részesülhetnek anyagi támogatásban. Pl. útjavítást, csatornatisztítást, árokásást, kőtermelést, fakitermelést, fásítást, cserebogár-irtást stb. végezhettek. Az ínségnapszám illetve az akkordbér 1-2 P volt. A nyomorenyhítésért a községi képviselőtestület kamat-mentes kölcsönt illetve segélyt, összesen 60 e P-t kért a kormánytól a közmunkák beindítására, egy 100 főt befogadó „szegényház" és vízvezeték létesítésére. (Arról nincsenek adataink, hogy ár- és belvíz károk, melyek Pest megyében mintegy 3,6 millió P-re becsültek, érték-e, és milyen mértékben Gödöllőt). A megyében kormányforrásból 558 ház felépítését segítette a Közjóléti Szövetkezet.

  A községvezetés szociális tevékenységének (harmadik) komponense és egyben iránya a közellátás, a közfogyasztási alapok biztosítása volt az állami hadigazdaság bevezetésétől főként hivatali eszközökkel, az árukészletek és az áruforgalom közvetlen ellenőrzésével, beszolgáltatásokkal stb. Levágott sertésenként például 6 kg zsírt kellett beszolgáltatni. Voltak próbálkozások a szociális gondok enyhítésének „társadalmasítására". A GH pl. elismeréssel említi a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége Elhelyező Intézetét (MANSZ) amely a községháza épületében működött és női munkaerő közvetítésével foglalkozott.

  Hovhannesian maga is tett szolidaritási gesz-tusokat a szükséget szenvedők felé. Amikor 1939-ben már a politika Pest megye szirtjeit ostromolja, beválasztják a megye törvényhatóságának pénzügyi albizottságába, a szegények megsegítésére mozgósítja a MANSZ, a Stefánia Egylet, a Levente Egyesület, a Vöröskereszt tagjait. 1940. májusában hirdette meg lapja az árvízkárosultak javára történő segélyakciót, s a kormányzó adakozásra szólító felhívását. Pártolóan írt a szakmai és civil szervezetekről, amelyek adományokat gyűjtöttek az idős iparosoknak és kereskedőknek.

Források - jegyzetek

 1. Randolph I. Braham: A magyar holocaust. Bp. 1988. I-II. köt. - Endrét a GH sokféle szerepben láttatja. Programadóként (GH. 1928. 12. 02., 1938. 01. 15., 05. 10.; 1942. 04. 02.; 1943. 01.; 1944. 05. 04., 04. 09., 05. 14., 06. 04., 06. 11. 06. 18., 08. 13.), Gödöllő iránt elkötelezett vezetőként (GH. 1940. 05. 26.; 1941. 05. 18., 09. 21.; 1942. 03. 29.; 1944. 04. 16., 06. 18.), formátumos adminisztrátorként (GH. 1936. 05. 17.; 1938. 05. 15.; 1939. 06. 25.; 1940. 09. 15.; 1944. 07. 16.; 1944. 04. 16. - 1944. 08. 15.) Olyan emberként mutatja be, aki - önminősítése szerint is - meggyőződéses antiszemita, "fanatikus nemzeti" politikus. (GH 1937. 01. 28., 02. 14.; 1939. 06. 11., 06. 25., 07. 30., 08. 27.; 1940. 01. 07., 03. 10., 04. 21., 05. 26., 09. 05., 09., 15.; 1941. 01. 26.; 1942. 08. 30., 10. 18.; 1943. 10. 17.; 1944. 06. 04.) Részletezi Endre kitüntetéseit (GH, 1933. 12. 03.; 1934. 03. 04.), számon tartja "neveltjeit" (GH, 1936. 05. 17.), kardot ránt az Endre-kritikusokkal szemben és méltatja a behódolókat. Ilyen szellemben idézi az Újság című fővárosi napilap 1937. február 14-i "Endre László Birodalma" címmel közölt hosszabb írást a gödöllői viszonyokról. Valamennyi gödöllői keresztény ügyvéd, (Dr. Bezsilla István, dr. Romy Arisztid, dr. Olajos Géza, dr. Palugyay Ferenc, dr. Zankó Emil., dr. Hovhannesian Eghia, dr. Felszeghy Ernő, dr. Zachar Miklós, dr. Gerenday Zoltán, dr. Farkas László, dr. Olajos Béla, dr. Hajgató Kálmán, Dr. Bodó Lajos, dr. Ignátzy Ernő, dr. Nyíry Lajos, dr. Viczián Antal, Horváth Károly László, dr. Zachár Kálmán) (GH. 1937. 02. 21.) 1937. február 15, 16-án nyilatkozatban határolódott el a fentebb megnevezett cikktől.

  2. Zinner Tibor: Adatok a szélsőjobboldali egyesületek megalakulásának körülményeire. = Történelmi szemle, 1979. 3-4. sz. 562-576.p.  

  3. Zinner Tibor: im.; A magyar sajtóviszonyok alakulásának jellemzőiről ad áttekintést Horváth Zoltán: A magyar sajtó a dualizmus utolsó évtizedeiben: Irodalomtörténet 1961.161-214.p., Horváth Zoltán: A nagyvárosi magyar sajtó története. = H. Z.: Irodalom és a történelem. Bp.1968.161-214.p. E témához bibliográfiai útmutatást nyújt: A magyar sajtótörténet irodalmának válogatott bibliográfiája (1705-1945) Szerk. József Farkas. Bp. 1972. Komoly sajtótudományi összefoglalás Fülöp Géza: Sajtótörténet, sajtóismeret c. munkája. Tankönyvkiadó, Bp.1975.

  4. A „gazdasági őrségváltást" „igazolni" hivatott érvek egyik leggyakoribbja cáfolataként közöljük az alábbi statisztikai táblát. Adatai megerősítik, hogy a felmérés szempontjai szerinti metszetben a legpolgáriasultabb a zsidó vallásúak társadalma volt. Sokakat meglepett az ide sorolt fizikai dolgozók feltűnően magas aránya mind az iparban, mind a kereskedelemben.

Az iparban és a kereskedelemben dolgozók

megoszlása munkaviszony és vallás szerint (1930, %-ban)

Iparban

Kereskedelemben

Ránki György: A magyarországi zsidóság társadalmi szerkezete a két világháború között.  Történelmi Szemle 30. évf. 256-266. sz. (1987/1988); a zsidó javakra, ingatlanokra (mező- és mezőgazdasági birtokokra), üzletekre, gyógyszertárakra vonatkozó (némely esetben nem zsidó tulajdonosokat is tévesen zsidónak tekintő) intézkedéseket a Gödöllői Hírlap statisztikai adatszolgáltatásokkal tette, mintegy „érthetővé". GH. 1938. 12. 04., 06. 19., 09. 11., 12. 04.; 1939. 01. 01., 03. 05., 05. 14., 06. 16.,; 1940.. 03. 17., 09. 15.,; 1941. 02. 02.; 1942. 05. 03., 08. 07., 10. 18., 12. 06.; 1943. 01. 10., 02. 28. ;1944. 09. 24., 10. 01.; GH, 1937. 01. 26., 03. 07., 05. 23.; 1938. 04. 10., 04. 17., 04. 24., 05. 01., 05. 29., 06. 05., 06. 12., 06. 19., 06. 26., 08. 29.; 1940. 04. 16., 06. 23., 06. 30., 07. 21., 08. 15., 09. 08., 09. 15.; 1941. 01. 26., 02. 02., 04. 27., 05. 18.,08. 24., 09. 07.; 1942. 01. 25.

  5. A helyi gazdaság jelenségeiről ld.: GH. 1939. 02. 05., 02. 12., 03. 01., 03. 05., 10. 01.; 1940. 02. 04., 05. 12., 10. 20., 10. 27., 12. 15.; 1941. 05. 25., 06. 08., 09. 07., 09. 28.; 1942. 01. 18., 11. 01.; (Dr. Réti Lantos László; i. m. 31. p. különnyomat).)

  6. GH. 1930. 03. 09., 03. 15., 03. 23., 04. 13., 08. 03., 08. 10., 10. 26.; 1931. 03. 08., 03. 15., 03. 22., 03. 29., 04. 05., 04. 19., 05. 31., 07. 05., 07. 26., 08. 09., 10. 11., 10. 25., 11. 01., 11. 08.; GH, 1937. 12. 25.; 1939. 04. 30.; 03. 14.; 04. 28.; 08.06.; 09.13.; 09.03.; 09.10.; 1940. 03. 10.; 05.26.; 1941.01. 12.; 03. 23.; 12. 07.; 1942. 01. 11.; 11. 22.; 1943. 02, 11.; 11. 07.; 1944. 01. 09.; 03. 19.