Oláh Pál: Igazi tél van…

Igazi tél van,
egy kicsit hideg.
Esik a hó és süvít a szél
az adó antennán zenél.

Nézem a szürkéskék eget
vonszol a hátán sok nehéz felleget.
Kérdésem felteszem neki
De nincs rá felelet.

Jön majd a szép tavasz
elűzi a telet.
Eltűnik majd a hó
s viszi kérdésemet.

A madarak csókolóznak
szép zöld lombok között.
Amott a patakban
kérdésem kikötött.

Ha jön a forró nyár
s a kövér lomha dél.
Egy nagy fa árnyában
kérdésem ott henyél.

Szénaboglya tövén
simul egy boldog pár.
Kérdésem szemérmes
s így nem mehet tovább.

A vén nap korongja
nem lesz oly tüzes már.
Megérkezik az ősz
és búcsút int a nyár.

Véget ér az ősz is
ismét eljön a tél.
Újra tőle kérdem:
- Szerethetlek-e még?