Dr. Barcsák Zoltán

(1932-2008)

 Tisztelt Gyászoló Családtagok! Tisztelt Barátok, Tanítványok, Munkatársak és Ismerősök!

 A Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Karának egy ve­zető professzorától és nagy tisz­te­­letnek örvendő oktató egyéni­sé­gétől búcsú­zunk a rava­talnál. Barcsák professzor úr egykori tanítvá­nyaként és a Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezet­tudo­mányi Karának vezetőjeként szeretném a di­ák­jaiért munkálkodó tanár, az elhivatott kutató, és a közéleti tevékenységet foly­tató ember pályáját összefoglalni.

Barcsák Zoltán 1932-ben itt, Arnóton született, gazdálkodásból élő csa­lád­ban. Itt ismerkedett meg a mezőgazdasággal és kötelezte el egy élet­re magát annak megismerése és művelése mellett.

1947-1949 között a Miskolci Aranykalászos Mezőgazdasági Iskolába járt, majd 1949-52 között a Putnoki Mezőgazdasági Gimnáziumban ill. átala­kult technikumban tanult és érettségizett. Mivel kevés volt a putnoki tech­nikum tanereje, már itt, tanulóként részt vett a mezőgaz­da­sági szak­emberek oktatásában.

Ezt követően 1952-től 1957-ig a Budapesti, majd a Gödöllői Egyetem Agro­nómiai Karán volt hallgató. Előbb botanikából végzett tudományos diákköri munkát, majd III. éves korától Gödöllőre kerülve Baskay Tóth Bertalan tanár úrnál a gyepgazdálkodásból.

A diploma megszerzését követően 1957-ben gyakornokként a Növény­ter­mesz­tés­tani Tanszékre került. Végigjárta az egyetemi ranglétrát: 1960-ban egyetemi tanársegédi kinevezést kapott, 1964 és 1973 között egyetemi adjunktusként, majd 1973-tól egyetemi docensként dolgozott. Az egyetemi tanári kinevezést 1988-ban kapta meg.

1973-tól 1989-ig a Gyepgazdálkodási-csoport vezetője, majd 1990-től az or­szág első Gyepgazdálkodási Tanszékének alapítója és 1996-ig tan­szék­vezetője volt. A tanszékalapító professzor nyugdíjba vo­nu­lása után 1998-ban, életműve elismeréseként az egyetemtől emeritus pro­fesszo­ri kitüntető címet kapott.

Oktatói pályájának kezdetén a gyepgazdálkodás gyakorlati oktatásában vett részt, majd 1970-től folyamatosan bekapcsolódott a gyepgazdál­ko­dás előadá­sai­nak tartásába is. A tanszékké válás idején tulajdonképpen már 3 karon folyt a gyepgazdálkodás oktatása. Ezen túlmenően a Ta­laj­vé­delmi szakmérnöki kép­zés­ben „Legelők és rétek talajvédelme" c. tár­gyat, valamint a Takarmány­gaz­dál­kodási szakmérnöki szakon a „Gyep­ter­mesztés és hasznosítás" c. tárgyat is oktatta.

Sajátos oktatói stílusát, érthető és élvezetes magyar nyelven tartott elő­adá­sait a hallgatóság is megbecsülte. A Mezőgazdaságtudományi Ka­ron az évfolyam legjobb oktatójának járó ezüst vándor kupát a hallgatók évenként ítélték oda a legjobb oktatónak. Barcsák tanár úr a Gyep tárgy oktatásért 4 alka­lom­mal kapta meg az évfolyam legjobb oktatója címet és egy­más után 3 évben történő elnyerés következtében véglegesen megtarthatta a kupát.

Az oktatói munka mellett alapvető volt a tananyagok elkészítése is. 1973-ban a Barcsák, Baskay és Prieger szerzőhármas írta meg a Gyep­ter­mesztés és hasznosítás című szakkönyvet, ami egyben tankönyvként is szolgált. Ez a könyv nívódíjban részesült.

Azután 1986-ban került sor Barcsák és Kertész: Gazdaságos gyepter­mesz­tés és hasznosítás című rövidített szakkönyv kiadására. Ezeken túlmenően több me­gyei ill. országos kiadású szakkönyvben a gyomirtás, műtrágyázás, a gyep története témakörök társzerző­je, illetve részt vett a Biogyepgazdál­ko­dás fejezet megírásával a Biotermesztés c. első ilyen jellegű szak­könyv írásában is.

A gyepgazdálkodási kutatást a tanszéken mint tudományos diákkörös, illet­ve diplomaterves hallgató kezdte el. A kutatás iránya a gyepek vegy­szeres gyomir­tása és a műtrágyázási kísérletek eredményeinek fel­dol­gozása volt. Doktori érte­ke­zését 1961-ben „summa cum laude" ered­ménnyel védte meg. Ezt a témát tovább fejlesztve a „Vegyszeres gyomir­tás és műtrágyázás hatása a gyep cönológiai össze­tételére" címmel a Tudomá­nyos Mi­nő­sítő Bizottság előtt 1969-ben védte meg, illetve szerezte meg a mezőgaz­da­ság­tudomány kandidátusa címet.

Ezek után munkatársaival együtt a „Domb- és hegyvidéki legelők javítá­sá­­ban", mint az országos kutatási program egyik jelentős témájával fog­lalkozott. 1981-től a „Gyepek komplex javítása és a húsmarhatartás gyep­re alapozása" c. országos kutatási téma keretében dolgoztak. A kí­sér­leti eredmények alapján munkatársaival két fontos or­szágos szinten is jelentős témát, ill. gyepja­vítási módszert alakítottak ki.

Barcsák professzor és munkatársai 1980-tól kezdődően újszerű gyepku­ta­tást végeztek, nevezetesen a legfontosabb gyepnövények ízletességi vizsgálatát szar­vas­marha és juh esetében. Ezek a 10 éves vizsgálatok jelentős új felismerések­hez vezet­tek, mert nem csak a beltartalom, ha­nem az állatok általi kedveltség is fontos szempontja kell, hogy legyen a gye­pek telepítésének, illetve kezelésének.

Dr. Barcsák Zoltán a Mezőgazdaságtudományi Kar vezetésében dékán­he­­­lyettes­ként 10 éven át, 1984-től 1994-ig tevékenykedett. Oktatási dé­kán­­helyettes, általános és továbbképzési dékánhelyettesi feladatokat látott el. Ezen túlmenően 1993-tól rektori megbízás alapján az egyetem tan­üze­mé­nek főigazgatója volt. 1979-től 1982-ig a GATE Kollégiumi fő­igaz­­gató teendőit is ellátta.

Szakmai elismertségét jelzi, hogy 1994-től 3 éven keresztül az Abaúji Charolais Rt. igazgató tanácsának elnökeként is tevékenykedett. Tagja volt a Mezőgazda­sági Igazságügyi Szakértői Bizottságnak, ezen belül a Növénytermesztési Al­bizottságának elnöke is volt. A MAE Országos Gyepszakosztályának 1976-tól elnökhelyettese volt.

Külföldi kapcsolatokat alakított ki a Nyitrai Főiskolával, az Olsztyni Mg.-i Fő­iskolával, a krakkói Mezőgazdasági Főiskolával, a berlini Humbold Egyetemmel, a stuttgarti Hohenheim Egyetemmel és az ausztriai Gumpensteini Kutató­intézettel.

A „Mezőgazdaság kiváló dolgozója" miniszteri kitüntetést 4 alkalommal, a „Ki­váló munkáért" kitüntetést 1986-ban, az „Egyetemi ifjúságért" egye­te­mi emlék­plakettet 1975-ben, a „Baskay Tóth Bertalan emlékérmet" 1986-ban kapta meg. A MAE keretében végzett tevékenységéért a „MAE Aranykoszorús" kitünte­tés­ben 3 alkalommal részesült.

Munkásságának elismeréseként a Földművelési tárcától a Nagyváthy János-díjat 1993-ban, az Újhelyi Imre-díjat pedig 1999-ben kapta meg.

A Nyitrai Főiskola fennállásának 50. évfordulója alkalmából a közös munka elismeréseként, az egyetem kitüntetését, az Universitas Agricul­turae Nyitra kitüntető címet és oklevelet adományozta részére a nyitrai egyetem tanácsa.

Barcsák professzor úr a szakma iránt mélyen elkötelezett emberként, fe­la­da­tok­ban és eredményekben gazdag, iskolateremtő pályát futott be. Ré­szese lehetett a mezőgaz­da­sá­gi mérnökképzés egy olyan időszaká­nak, amikor a magyar mező­gazdaság a leg­di­namikusabban fejlődött, és az agrárágazat fénykorát élte. Munkájával és sze­mé­lyiségével hozzá­járult és alakította a minőségi oktatást, és azt a képet, amely a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Karát az ország ve­ze­tő intézményévé tette.

Dr. Barcsák Zoltán egy kis faluból indulva jutott el az egyetemi tanári ka­ted­ráig, miközben sikeresen megfelelt kora kihívásainak. Utódaiként szak­mai örökségét megőrizzük, a ma hallgatóit, a jövő szakembereit az ő nyomdokain is haladva tanítjuk.

Nyugodj békében Professzor Úr!

(Dr. Csányi Sándor egyetemi tanár, dékán megemlékezése
a július 5-én elhunyt dr. Barcsák Zoltán július 12-i temetésén hangzott el.)