Hárman az elsők közül

Balla Csaba építőmérnök hallgató az elsők között érkezett az Yb

Balla Csaba építőmérnök hallgató az elsők között érkezett az Ybl Kar évnyitójára a gólyák közül.

- Honnan vezetett ide az útja?

- A Duna mentéről. Szalkszentmártoni vagyok.

- Miért ezt a kart választotta?

- Már harmadikosként kutattam a továbbtanulási lehetőségeket. Megtetszett, amit az Ybl karról olvastam, s úgy döntöttem, hogy ide jelentkezem. Azért is, mert szeretem a matematikát és a fizikát. A dunaújvárosi Rudas Közgazdasági Szakközépiskolában tanultam informatikus szakon - pályát módosítottam.

- Mire számít, mi vár majd önre?

- Sok tanulás, sok kihívás. Én ezt szeretem és vállalom.

*

Hoffmann György tette le az első esküt Gödöllőn. A többiek utána mondták a szöveget az évnyitón.

- Hogyan kapta meg ezt a „szerepet"?

- Nagyon érdekes történet volt: egyszer csak hívtak a tanulmányi osztályról, hogy fel kell mennem hozzájuk évnyitó ügyben. Csak ott tudtam meg, hogy rám esett a választás. A fény-képem alapján szimpatikusnak találtak és a tanulmányi eredményeimmel is elégedettek voltak.

- Milyen messziről érkezett?

- Elekről, Békés megyéből, a határ mellől. Az ötezer lelkes kisvárosban tanultam a Dr. Mester György Általános Iskolában, majd a békéscsabai Vásárhelyi Pál Műszaki Szakközépiskolában környezetvédelem-vízgazdálkodás szakmacsoportos diák voltam. Egy ismerősöm ajánlotta figyelmembe a gödöllői egyetemet. A környezetgazdálkodási agrármérnök szakon végzett és én is erre, csak erre jelentkeztem. Boldog vagyok, hogy felvettek.

- Eleki lévén meg kell kérdeznem, táncolt is?

- Igen, tizenegy évig néptáncoltam.

- S most hogy érzi magát Gödöllőn?

- Kollégista vagyok, a B épületben, kétágyas szobában lakom egy mesterszakos társammal. Nagyon jól kijövünk és tetszik a kollégium, teljesen meg vagyok vele elégedve. Voltam már jó pár helyen, de eddig ez a legjobb. Élveztem a gólyatábort is, és megtaláltam azokat a diáktársakat, akikkel együtt tudok tanulni, élni és szórakozni.

*

Dr. Gyenesei István is az elsők közé tartozik: először indult egyetemünk fogathajtó versenyén és meg is nyerte.

- Milyen egyetemista volt a mai önkormányzati miniszter?

- Nagyon szerettem Gödöllőre, az egyetemre járni. Másodév után megnősültem, a feleségem is kaposvári; ő a Kémia Tanszéken dolgozott. Ötödéves voltam, amikor az első gyermekünk megszületett - az évfolyamtársakkal együtt neveltük őt. Akkor épült a három új kollégium, abban az időben létesült az atlétikai pálya... Persze tanultam is. Tudományos diákköri dolgozatommal országosan kiemelkedő eredményt értem el. Burján Ambrus volt a témavezető tanárom. Székely Csaba tanársegédként patronálta a csoportunkat. 1972-ben jeles eredménnyel végeztem. Többen szerették volna, ha az egyetemen maradok. Nagy dilemma előtt álltam, hiszen mindaddig azt hirdettem a megyei hallgatóknak, hogy haza kell mennünk, mert ott van feladatunk. Somogyban kezdtem dolgozni, agrárpályán. Később lettem politikus, de mindig megmaradtam gödöllői diáknak.

- Milyen érzés volt itt hajtani?

- Amikor téeszben dolgoztam, egy egylovas csézán közlekedtem minden nap, de két lovat még nem hajtottam. Nagyon jól éreztem magam a fogaton, a Lázár testvérek között, önfeledten élveztem a versenyt.

Kép és szöveg: Balázs Gusztáv