Két szemeszter az Universität Hohenheimen

Benedek Szilveszter

mezőgazdasági mérnök (BSc) hallgató

SZIE MKK

A 2007/2008-as tanévben Erasmus-ösztöndíjasként lehetőségem nyílt két szemesztert a stuttgarti Universität Hohenheim-on tanulni. Az egyetem 1818-ban történt megalakulása óta nemzetközi szinten is meghatározó pozícióval rendelkezik a mezőgazdasági ismeretek oktatásában, illetve kutatásában. Sok külföldi hallgató és vendégkutató érkezik ide a világ minden tájáról, köztük már évszázadok óta a leendő magyar agrárértelmiség köréből is folyamatosan, így volt Hohenheim-i ösztöndíjas például Bartók Béla nagyapja, de magyar tanára is van az egyetemnek, a tanulmányait Gödöllőn kezdő, majd 1956-ban Hohenheim-ba került Haris József személyében, aki különösen nyitott a Magyarországról érkezők irányába.

Elsősorban az agrokémia és talajtan tudományterületéhez kapcsolódó tantárgyakat hallgattam Müller és Stahr professzor uraknál (például növénytáplálás, trágyázástan, talajkémia, talajfizika, talajértékelés, talajvédelem, hulladékgazdálkodás), nagyobb részben németül, kisebb részben angolul. Minden tantárgyat egy heti négy órás, hat kredit értékű modul foglal magába, amely előadásból, gyakorlatból, szemináriumból és szakmai kirándulásból áll. Az előadásokon a tartalom mellett nagyon megfogott, hogy a professzorok a legaktuálisabb kutatási eredményeket is bemutatják, mintegy szakmai vitára bocsátják azokat a hallgatóság felé és különösen igaz ez a megállapítás a vizsgákra. A tanulást az előadásokon bemutatott szakirodalmi források tanulmányozása jelenti. A legalaposabb szakirodalmi munka a szemináriumukra történő felkészülés, ahol sokszor egy megadott angol nyelvű publikáció alapján kell elkészíteni az előadást.

Hohenheim-ban történeti környezetbe helyeződik az agrokémia, hiszen itt kutatta a növények foszfortrágyázását Margarethe von Wrangel, Németország első női professzora, és itt volt professzor Emil Wolff is, az 1872-ben kiadott Gyakorlati trágyázástan című könyv szerzője. A közelmúltból pedig a phytosiderophore-ok vasfelvételét megfejtő Marschner és Römheld professzorok neve ismert a szakterületen. Az előadásokon szerzett tudás kiváló kiindulópontja az önálló tudományos munkának, ehhez az egyetem egyik tangazdaságában vettem talajmintákat és kinti tartózkodásom alatt is rendszeresen egyeztettem konzulenseimmel, Füleky György professzor úrral és Márton László tanár úrral.

Hohenheim a tudástól és a munkára való ösztönzéstől átitatott atmoszféráját az itt tanulók, illetve tanítók a szakmához való pozitív hozzáállása és jövőorientált szemlélete adja: Európa mezőgazdasági kutatása és termelése számára óriási kihívás és lehetőség a világ népessége számára elegendő mennyiségű és minőségű élelmiszer alapanyagainak megtermelése, miközben mind iparilag, mind pedig energetikailag is egyre növekszik az igény a mezőgazdasági eredetű nyersanyagok iránt. Ezt az atmoszférát élhettem át számos előadáson, gyakorlaton, szemináriumon, gazdaságokba és kutatóállomásokba szervezett szakmai utakon, legutóbb pedig az egyetem biogáz-kutatóközpontjának ünnepélyes avatásán.

A Hohenheim-ban töltött két szemeszter tehát mind szakmailag, mind pedig szemléletileg nagyon tartalmas volt: egyrészt sok új ismerettel gazdagított, másrészt megerősített abban, hogy ma hazánkban érdemes a mezőgazdasággal foglalkozni, egyben több új impulzust is adva ehhez.

Végezetül meg kell még említeni, hogy nem csak a magyar szakmai kiválóságok (mint például Ballenegger Róbert, Arany Sándor, Sarkadi János, Stefanovits Pál professzorok) neveit említették előadók a katedrákon, hanem személyes beszélgetésekben sokszor Gödöllő jó hírnevét is viszont lehetett hallani.

A szerző felvétele