„Az értékek, a jó tradíciók megőrzésére törekszem” – Beszélgetés Németh Tamással, az MTA főtitkárával
Sokféle aktualitása van annak, hogy tanévnyitó számunkban dr. Németh Tamás akadémikussal beszélgetünk. Először is, a Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet igazgatóját májusban a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlésén főtitkárnak választották. Másodszor: a tudós a Szent István Egyetem Gazdasági Tanácsának tagja. A múlt év őszén elkezdett interjúsorozatunkat folytatjuk, amikor e testület tagjaként szólaltatjuk meg. Harmadikként említjük azt a tényt, hogy a mezőgazdaság felértékelődik a gazdasági ágazatok között, s dr. Németh Tamás a „földtudományok talaján állva" e tendencia kiaknázását szorgalmazza egyetemünk számára és javára. Az Akadémia főtitkára Roosevelt téri irodájában fogadta lapunk munkatársait.
B. G. - R. L.
- Főtitkár úr az MTA rendes tagja, publikációit világszerte ismerik, rendkívül megbecsült szakember. Milyen megfontolások alapján vállalta fel egyetemünket a gazdasági tanácsban?
- Nehéz is meg könnyű is erre válaszolni. A tanács tagjainak egy részét az Oktatási és Kulturális Minisztérium delegálta, a másikat - ide tartozom én - az egyetem szenátusa választotta meg. Az utóbbiak közül az egyedüli vagyok, aki nem Gödöllőn végzett. Mivel engem az egyetem keresett meg, úgy ítéltem meg, hogy a kérésnek eleget kell tennem. Nem is bántam meg, hogy így döntöttem!
- Melyek azok az elvek, normák, melyeket szem előtt tart, melyek megszabják sokoldalú munkájának irányát?
- Mindenütt az értékek, a jó tradíciók megőrzésére törekszem. Bár egy olyan tudományághoz kötődöm, amelynek alanya, a talaj, évezredek terméke, követem, tudomásul veszem, nagy részben természetesnek is tartom a „világ" változásait. De mindennapos tapasztalom, hogy az ár nincs mindig arányban az értékkel. Az oktatás is kihívások sorozatával néz szembe. Csupán néhány év alatt annyi minden megváltozott, hogy ezek a változások elegendők lennének egy emberöltőnyi időre. Sorban haladva: az agráregyetemek a földművelésügyi minisztériumtól átkerültek az oktatási tárcához. Ezt követte a felsőoktatási integráció, amely létrehozta a Szent István Egyetemet. Majd leszakadások következtek, s most újra a koncentráció erősödik. Ugyanebben az időben nagy számban szereztek diplomát olyan felnőttek, akik korábban nem tudtak bekerülni a szűkre szabott felsőoktatásba. Ez az utánpótlás mára elfogyott. Ránk tört ugyanakkor a fiatal generációk demográfiai hullámvölgye, főiskola és egyetem viszont nagyon sok van. S mintha mindez még nem lett volna elég, lezajlott a bolognai folyamat, amely szerintem nem volt eléggé átgondolt, és nem hagyott elegendő időt a végrehajtásra sem. A felsőoktatás ellentmondásos világának versenyéből mégis az kerülhet ki nyertesen, s itt térek vissza az elején mondottakhoz, aki az értékeket képviseli.
- Milyen kitörési pontokat lát a Szent István Egyetem számára?
- Lehet, hogy megdöbbennek rajta, de először a mezőgazdaságot említem. Bár az agrár-felsőoktatás kissé elpártolt tőle és nem akkora súllyal szerepelteti a képzési programokban, mint korábban, az elmúlt évek eseményei, mint például a globális klímaváltozás felismerése, a megújuló energiaforrások iránti igény erősödése, az élelmiszer-árrobbanás egyaránt a mezőgazdaság felértékelődését eredményezik.
- Milyen magatartás, milyen hozzáállás kívánatos egyetemünk részéről e tendencia kiaknázásához?
- Stefanovits akadémikus szavaival élve, Magyarországon két kitörési pont van: a barna- és a szürkeállomány. A talaj és az elme. A Szent István Egyetem hosszú ideig életképes lehet, ha jól csoportosítja, átgondoltan tervezi és használja fel az erőforrásait; ha komolyan veszi a mezőgazdaságot, és ha el tudja fogadtatni a világgal, hogy ért hozzá. Nem felmentésként mondom, amikor felhívom rá a figyelmüket, hogy az Egyesült Államok, Kanada, Argentína, Brazília és Dél-Afrika érzékenyebben reagál a mezőgazdaság problémáira, igényeire és jelzéseire, mint Európa. Az öreg kontinensen olyan felfogás érvényesül a legutóbbi időkig, hogy kényelmesen hátradőlhetünk, mindent tudunk a mezőgazdaságról. Nálunk túltermelés van, de ha valamiből hiányt szenvedünk, majd megvesszük a világpiacon...
Gyakran eszembe jut egy ide vonatkozó példa. Farmer voltam Amerikában, amikor egyszer közúton vezettem a traktoromat. Egy idő után meglepve tapasztaltam, hogy milyen hosszú autósor követ, de senki sem rázza az öklét az ablakban, hogy miért tartom fel őket. Úgy gondolták, hogy az a traktoros előttük valami fontos ügyben jár el, hiszen élelmiszert termel. Nálunk most mindenki el van kábulva attól, hogy milyen mennyiségben lehet kapni élelmiszert, arra már nem gondolnak, hogy milyen minőségben. Nagy erőfeszítéseket kellene kifejtenie a médiának és az oktatásnak is azért, hogy ezek a dolgok a helyükre kerüljenek. Nem vagyok naiv, nem hiszem, hogy a jövőben majd mindent az értékén számolnak el. Mégis arra kell törekednünk, hogy az értékek, az érdekek és az érzelmek harmóniába kerüljenek egymással. Melyek azok az értékek, amelyekért dolgozni tudunk? Ha a természeti erőforrásokat nézzük, akkor megállapíthatjuk, nincsenek nagy bányáink, kőolaj csak nyomokban található. De vannak kiváló talajaink, termálvizünk, turisztikai lehetőségeink. Ezeket kell fejlesztenünk, s ezen belül én a mezőgazdaságért igyekszem mindent megtenni.
- Szavaiból a szemléletváltás igénye, a globális felelősség követelménye tükröződik.
- A földtudományokkal foglalkozó emberként nem is tehetek mást. Élhetünk a Földön hatmilliárdan, vagy néhány évtized múlva kétszer ennyien, bolygónk teljes területének csupán 4%-a alkalmas szántóföldi művelésre. Ma már több ember nélkülözi az ivóvizet, mint az élelmiszert. A természeti erőforrásokkal való gazdálkodás, az élelmiszertermelés és az élelmezés, a környezet védelme olyan alapkérdések, amelyek etikus és konszenzusos megközelítést igényelnek, de ezeknek a nyomait sem látom a világon. Én azért dolgozom, hogy ez a helyzet mégis megváltozzon. Nem velünk kezdődött a világ, de jó lenne, ha nem is velünk fejeződne be.
Balázs Gusztáv felvétele
