SZIE verbunkos

Nap, mint nap igazolódik, amit régről tudunk: „Néma gyereknek az anyja sem érti a szavát." Igaz ez egy 15 ezres társadalomra is. Merthogy kb. ennyien vagyunk a SZIE polgárai. Teljesen természetes, tizenötezer félék vagyunk, tizenötezer féle igénnyel, s mindannyian a magunk szempontjai szerint írott tudósításokat, dolgozatokat, esszéket stb. szeretnénk olvasni a nekünk írott lapban, a Szent István Egyetemben. Az újság igyekszik amolyan „világítótoronyként" felvillantani, megvilágosítani a követendőnek ígérkező utakat, pályákat, személyes teljesítményeket, tudományos területeket és követni érdemes kezdeményezéseket. Megpróbálja tükrözni a napi élet gondjait és örömeit, az embereket, a hallgatókat, tanárokat, kutatókat, foglalkoztató témákat, azt híve, arról írunk, amit fontosnak mutat az élet, amire érdemes figyelni másoknak is, a többségnek, vagy ha lehet, mindenkinek.

Egyetemről lévén szó, a témák fontossági sorrendjét nézve első helyre persze a tudománnyal, az oktatással kapcsolatos, s az idevágó vagy az innen elágazó híreket és tudósításokat tettük. Abban a meggyőződésben, hogy szolgálunk, szolgáltatunk, orientálunk, segítünk eligazodni, s ha úgy tetszik, felzárkózni akár a világ élvonalához is azzal, hogy emberközelbe hozzuk a vonzó távlatokat, követésre méltó erőfeszítéseket, s azok eredményeit, érték el azokat diákok vagy érett kutatók. Legjobb meggyőződésünk, hogy ezt a vonulatát munkánknak kár volna elhagyni vagy bármi módon is beárnyékolni.

Lehetne természetesen számos területét ugyanígy áttekinteni a szerkesztői tevékenységnek, és mindig ugyanoda jutunk. Csakis közösen, együttes erőfeszítéssel tudjuk bemutatni életünk sokféleségét.

Csakis javasolni tudjuk, mert semmilyen serkentő eszközünk ehhez nincsen, hogy aki érez magában újságírói hajlamot, aki fogékony az újra, a szépre vagy éppen a szokatlanra, aki érzékeny az élet változásaira, az jöjjön, keresse a szerkesztőséget, beszéljük meg a feladatot. Ami nem más, mint egy olyan tudósítói hálózat kiépítése, amelynek tagjai ott vannak minden eseményen, minden kilométeren és megírják, amit közérdekűnek találnak. Jól, szépen és felelősen. Most egyenesen kérünk: gyere, segíts, hogy segíthessünk olyan egyetemi klímát teremteni, amely hozzájárul önkiteljesedésedhez, útra találásodhoz, magad és mások boldogulásához!