Egymásra találtunk – Beszélgetés dr. Köteles Lajos megbízott főigazgatóval

Lapunk idei első számában tudósítottunk arról, hogy az Országgyűlés szentesítette a Tessedik Sámuel Főiskola és a Szent István Egyetem szenátusainak integrációs szándékát, január elsejével a Békés megyei intézmény a SZIE-be olvadt. Az előzményekről, a közös jövőre vonatkozó elképzeléseiről ezúttal dr. Köteles Lajost, a gyulai Egészségtudományi és Környezetegészségügyi Intézet megbízott főigazgatóját kérdeztük.

R. - B.

- Vélhetően hosszú út vezetett az integrációig.

- Már a 1980-as években tudtuk, hogy a potenciális gazdagságát tekintve (kőolaj, földgáz, kiváló termőföldek, termálvíz, stb.) az ország megyéi között ötödik helyen álló Békés fokozódó elmaradásának fő oka a tradicionális gazdasági struktúra és az annak egyik következményeként kialakult konzervatív szellemiség, a modernizációra képes és ebben érdekelt társadalmi csoportok hiánya. Az akkori megyei vezetés támogatásával (és lobbizása nyomán) ezért születtek meg az új főiskolák, Békéscsabán 1986-ban, Gyulán 1993-ban.

Az is nyilvánvaló volt, hogy az elmaradásnak sokféle, egymással is összekapcsolódó oka van. Ennél fogva az előrejutás is csak komplex tudáson, többféle szakma és ágazat együttműködésén alapulhat és szükség van egy új tudású és szemléletű értelmiségre is. Ennek szellemében szerveztük meg Békéscsabán az ország első általános profilú főiskoláját, a Körösi Csoma Sándor Főiskolát, majd a 1990-es évek legvégén az első megyei integrációval, az angolszász típusú, piacorientált Körös Főiskolát.

Sem az idő, sem mi nem voltunk elég érettek a bevezetett radikális változások elfogadásához, ezért az új főiskola hamarosan a politikai harcok színterévé lett és elbukott. A 2000-ben teljes körű megyei felsőoktatási integrációval kialakított „Tessedik" számos kompromisszum alapján jött létre és lényegében a „hagyományos" működési rendszerben maradt. Ezért nem volt képes együtt haladni a gyökeresen megváltozó világ új követelményeivel és az elmúlt években a többi vidéki főiskolához hasonlóan egyre hátrányosabb helyzetbe került.

Az elkerülhetetlen útkeresések során nyilvánvalóvá vált, hogy a bolognai típusú felsőoktatás az egyetemi rendszerre épül - igazi kiutat, felemelkedési esélyeket csak egy egyetem nyújthat. Tájékozódásaink során kerültünk kapcsolatba dr. Molnár József korábbi, illetve dr. Solti László jelenlegi rektor urakkal, akikkel többször is egyeztetve alakult ki a Szent István Egyetembe való integrálódás gondolata. A hosszabb távlatú közös érdekekre is figyelő megközelítésüknek döntő szerepe volt abban, hogy a konkrét tárgyalások sikerrel jártak.

- Miben gyökerezik, másképp szólva mitől virult ki a kölcsönös vonzalom?

- A kölcsönös vonzalom kibontakozása érdekazonosságon alapult. Az integráció nyomán az Alföldet átszelő északnyugat-délkelet irányú „modernizációs tengely" alakítható ki, amelynek csomópontjaiban, az „egyetemi városokban" a hálózatos rendszerben szervezett egyetem speciális tudás- és innovációs központjait lehet létrehozni. Gyulán például egy Magyar-Román-Szerb Egészségipari Tudásközpont formálódik, amely komplex jellege folytán alakíthatja az egészségügy, a turizmus és (egyes területeken) az agrárgazdálkodás hagyományait, hozzájárulhat az érintett térség pozícióinak erősítéséhez az EU-ban és segítheti a fejlődéshez szükséges szemléletű paradigmaváltást is.

- Prognózisok szerint a fejlődés milyen irányba mutat?

- Az egyetem - nagysága és különféle más okok miatt - még csak részben aknázza ki azt a hatalmas szellemi kapacitást és alkotókészséget, amely potenciálisan adott. Mi úgy látjuk, hogy a jövő az új piaci igényekre épülő, alapvetően multidiszciplináris jellegű innovatív képzéseké - ezeket pedig a különféle karok együttműködésével lehet a leggyorsabban és legegyszerűbben megvalósítani. Számunkra ez létkérdés, hiszen nem tradicionális lépésekre épül karrá fejlesztési programunk, hanem a karok és az egyének piaci alapú és szintű érdekeltségének a megteremtését szorgalmazzuk, mert ez képes „belülről" megindítani a változásokat.