A gyorsuló idő
Már megint itt a karácsony, hogy szalad az idő! - hallom ismerőseimtől. Igen, úgy tűnik mindannyiunk számára, mintha az idő felgyorsulna, a napok szaporábban követnék egymást. Nincs ebben semmi különleges, a tudomány már jó ideje ismeri a szubjektív idő fogalmát. Magyarán, van egy belső óránk, időészlelésünk, ami eseményekhez, történésekhez kötődik. Az idő sohasem egyformán telik, függ az életkortól és főként az események személyes jelentőségétől, körülményeitől. Az idő egyébként nem látható, egyetlen érzékszervünkkel sem érzékelhető.
Teljesen természetes tehát, hogy az időt gyorsulónak érezzük, de a másodperc-mutató ma sem gyorsabb, mint régen. Gyermekkoromban az emberek zöme egyébként nem ismerte a másodperc fontosságát. Az órát a harangszóhoz, vagy a vonat érkezéséhez igazították, nem volt jelentősége, hogy a harangozó előbb ért a templomba, vagy a vonat kicsit késett. Ma már naponta tucatszor igazodunk a pontos időhöz, terminusokat egyeztetünk, a késéstől való félelmünkben rohanunk, sodródunk. Természetesnek vesszük, hogy a pontosodó idő néhány évtized alatt gyökeresen felforgatta életünket.
Szóval ezért érezzük úgy, hogy gyorsabban jön a karácsony, már megint új naptárt kell vennünk, pedig most kezdtük vezetni a régit. Ha a szamárfülesedő agendánkban visszalapozunk néhány hónapot, nehéz felidéznünk egy-egy bejegyzésnél, hogy mi is történt akkor. Ha be tudjuk azonosítani az eseményt, utólag már nem látszik olyan fontosnak, mint annak idején gondoltuk. Túl sok vasat tartunk a tűzben, kevés idő jut az igazán fontos dolgokra. Megint oda lyukadunk ki, hogy rosszul gazdálkodunk az idővel.
Mi a fontos? Az adott pillanatban minden annak látszik, de visszatekintve csak az, ami az örök emberi értékekhez kötődik: a felelősségvállalás, a szeretet, a gondoskodás, a hűség és még sorolhatnám. Minden maradandó, emlékké nemesedő cselekedetünk mögött ezek a magatartásformák fedezhetőek fel.
Az ünnepeknek és különösen karácsonynak egyik üzenete erkölcsi tartásunk erősítése, mivel talán legnagyobb kincse az embernek. Naponta foglalkozik a média az örök kérdéssel: lehet-e élet a Földön kívül? A tudományosnak tűnő cikkek azt sugallják, hogy ha valahol találnánk egy vírusszerű organizmust, akkor már hozzánk hasonló értelmes lényekre is bizonyítékot találtunk. Ezen kérdés körben a tudomány körültekintően mérlegel. Amilyen hatalmas távolság van az élettelen világ és a primitív egysejtűek között, ugyanolyan széles sáv választja el fejlődéstanilag az egysejtűeket a bonyolult soksejtű élőlényektől. S ugyanilyen felfoghatatlan és bizonyíthatatlan az átmenet az állatvilág és az emberi tudat megjelenése között. Tehát találhatunk a Marson kezdetleges életformákat, ettől a bölcs emberhez hasonló lények valószínűsége nem nagyon növekszik. Mindezek a tétova gondolatok erősítik karácsony misztériumát, az örök erkölcsi értékek fontosságát.
Mit jelent számunkra az ünnep? Az ünnep esemény, amelyet személyes élményeink tesznek emlékezetessé. Ez nem maga az ünnep ténye, hanem annak részletei. Egy szép gesztus, egy találkozás egy régen látott ismerőssel, olykor az utolsó ölelés. Mind-mind meghatározó óraütés a szubjektív időnkben. Az ünnep alkalom a vissza- és az előretekintésre is, összeköti a múltat a jövővel.
Mire tudunk visszaemlékezni 2011-ből? Talán leginkább néhány szép emberi pillanatra. Ezek az emberi pillanatok egyébként nem csak a családé, a baráti közösségé. Az évnyitó, a ballagás, egy-egy emléktábla avatás ugyanúgy részévé válik a maradandó emlékeinknek, mint unokánk csillogó szeme, a nagymama simogató keze. Nem is gondolunk arra, hogy vannak általunk elfeledett események, gesztusok, amik másnak emlékezetesek maradnak, s megőriznek minket is a jövőnek.
Üzeneteket hordoz a karácsony intézményünknek is, sok-sok diák és szülő legszebb ajándéka a frissen átvett diploma. Ez a tömegképzés látszata ellenére még mindig hasonlatos Napóleon sokat emlegetett marsallbotjához, amelyet minden közlegény megszerezhet, csak nem biztos, hogy élni tud a lehetőséggel. Legyen az ünnep a jövőre felkészülés ideje is, amikor minden módon átgondoljuk a jövőnket. Egzisztenciálisan és spirituálisan, gyakorlatiasan és érzelmileg. Mit szeretnék, minek van realitása, mit enged meg az ambíció, mit a tisztesség. Mindezek nagyon fontosak, mert eljön az idő, amikor felismerjük a tévutat, de akkor már általában késő.
Kívánom, hogy az új esztendőben is találjuk meg a részünket és sikerélményünket. Még akkor is érdemes ezen elgondolkodni az ünnep idején, ha a cél nagyon távolinak tűnik, de a gondolat és a kimondott szó ereje közelebb visz a célhoz. Egyszer a lehetőség megérik, s tudunk mihez nyúlni.
Ezen gondolatok jegyében kívánok mindenkinek boldog, békés ünnepeket és sikeres újesztendőt!
Dr. Villányi László
dékán
