Az MTA új doktora, Nagy Zoltán (MKK)
Az akadémia új doktorait, köztük a Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Karáról dr. Nagy Zoltán egyetemi docenst (biológiai tudomány) köszöntötték november 29-én Budapesten. Az MTA doktora cím a hazai tudományos élet legmagasabb tudományos fokozata, amelyet egy hosszú és alapos, a kiválóságot szem előtt tartó eljárás során szereznek meg a legkiválóbb kutatók – mondta köszöntőjében Pálinkás József.
Az oklevelek ünnepélyes átadásán az MTA elnöke hangsúlyozta, hogy a doktori eljárás folyamata értéket képvisel, és egyúttal példamutató képet ad az ország tudományos közösségéről. A doktori cím elnyerésének folyamatában bizottságok, bírálók, a szakma kiválóságai értékelik a pályázó tudományos eredményeit.
A felsőoktatási törvény nem írja elő az egyetemi tanári kinevezések során az MTA doktori cím meglétét, a gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a jelentős tudományos műhelyeket működtető egyetemek megkövetelik ezt a fokozatot. Az MTA elnöke az újonnan kinevezett doktorokat a fiatal munkatársaik – PhD-hallgatók vagy tudományos diákkörben dolgozók – segítésére és irányítására is kérte, ugyanis most már az ő feladatuk a jövő tudós generációjának a képzése.
2011-ben nyolcvannégyen részesültek hazánk legrangosabb tudományos elismerésében, az MTA doktora címben, köztük tizenkét kutatónő. A legtöbb doktori oklevelet (tizenkilencet) idén az orvostudomány kiválóságai vehették át. A természettudományok közül kiemelkednek a fizikai tudományok nyolc oklevéllel és matematikai tudományok hat oklevéllel. Az irodalomtudósok közül szintén hatan, míg a történelemtudomány, valamint az állam- és jogtudomány területéről egyaránt öten vehették át az oklevelet.
Nagy Zoltán – az MTA-SZIE Növényökológiai Kutatócsoport vezetője – doktori értekezésének címe Füves ökoszisztémák CO2-forgalma. Mint az MTA honlapján olvasható, Nagy Zoltán kutatási területe a növényi szárazságtűrés ökofiziológiai hátterére, valamint az emelt légköri szén-dioxid-szint vegetációra gyakorolt hatására terjed ki. Ezekben a témákban a kutató több hazai és nemzetközi program résztvevője. Napjaink klímaváltozása különösen fontossá teszi a szén-dioxid, mint ember által befolyásolt üvegházgáz légköri szintjének alakulását, amelyben a szén-dioxidot egyszerre megkötő és kibocsátó ökológiai rendszerek szerepe igen jelentős. A szárazföld közel harminc százalékát borító gyepek hozzájárulása ehhez (az erdők után) a második legfontosabb. Nagy Zoltán hazánkban az elsők között vizsgálta a füves ökoszisztémák szénmérlegét a nemzetközi kutatás élvonalába tartozó technikák adaptálásával, új mérési eljárások fejlesztésével, illetve már alkalmazott módszerek pontosságának növelésével.
Doktori disszertációjában a témához kapcsolódó kutatási eredményeit összegzi. A kutatási programok eredményeként munkatársaival igazolta, hogy az emelt légköri szén-dioxid-szint a párologtatás csökkentése révén emeli a vegetáció felszíni hőmérsékletét; a nettó ökoszisztéma-gázcsere évek közötti változékonyságát a fizikai talajféleség nagyban meghatározza; továbbá a gyepek extenzív gazdálkodás mellett szén-dioxid-nyelőként hatnak. Egy alföldi homoki gyep és egy középhegységi kötött talajú kaszálórét feletti szén-dioxid-áramlás többéves műszeres méréssel mutatott rá, hogy a gyepek szénmérlegének alakulásában kiemelkedő az aszályos időszakok szerepe, amikor a gyepek szén-dioxid-kibocsátóvá válhatnak, így fokozhatják az üvegházhatást. A vizsgált gyepek aszályérzékenysége nagyban függött a talaj sajátságaitól, különösen az agyagtartalom befolyásolta felvehető vízkészlet méretétől. A klímaváltozással térségünkben várhatóan gyakoribbá váló aszályok hosszú távon sivatagosodással fenyegetik pusztagyepeinket.
