Élni a táj adta lehetőségekkel
Az erdélyi táj változásairól rendeztek konferenciát a Sapientia Magyar Tudományegyetem Műszaki és Humántudományi Karán a nyáron. A számos szakterületet összefogó tanácskozásról dr. Füleky György professzort, a szervező bizottság elnökét, egyetemünk Környezettudományi Intézetének vezetőjét kérdeztük.
RADÓ GÁBOR
- Úgy tudjuk, ez már nem az első ilyen tanácskozás volt, a helyszíne azonban merőben új...
- A táj változásai a Kárpát-medencében címmel kétévente rendezünk konferenciát; ez a mostani már a hetedik alkalom volt. A konferenciasorozat célja, hogy felmérje és rendszerezze a Kárpát-medence történetében bekövetkezett természeti és társadalmi változásokat. Példát kívánunk adni a politikusoknak arra, hogy bátran használják a szomszéd népekkel való együttélésben és az Európai Unió vonatkozásában a Kárpát-medence régióként való megközelítését. A történeti visszatekintések ugyanis mind a természet, mind a társadalom esetében szerves kapcsolatot bizonyítanak a Kárpát-medence egyes pontjai között. Természetesen nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a Kárpát-medence a történelmi és történelem előtti időben egyaránt vágyott hely volt az akkor élt emberek számára. 
A táj történetének vizsgálatához a legkülönbözőbb tudományterületek szakembereit hívjuk el, hogy ezáltal a földrajz, a vízrajz, a talajtan, a mezőgazdálkodás, a botanika, a történelem, a néprajz, a régészet, az építészet, a gazdasági tudományok és más szakterületek képviselői megismertessék egymással eredményeiket a Kárpát-medence történetével kapcsolatban. Ez a konferenciasorozat tehát abban különbözik minden más tudományos tanácskozástól, hogy itt távolinak tűnő szakterületek képviselői fejthetik ki véleményüket ugyanannak a vizsgált kérdésnek, a Kárpát-medence történetének különböző oldalairól. A konferencia szerepe pedig e távoli szakterületek eredményeinek csokorba kötése, egyeztetése és konferenciakötetben közzé bocsátása. Először vittük a tanácskozást határainkon túlra; a Sapientia Magyar Tudományegyetem adta a helyszínt. A rendezvénnyel segíteni kívántuk az ott létesítendő Tájépítész szak elindítását is.
- Milyen tárgyköröket fogtak össze a résztvevők?
- A tanácskozásra olyan előadásokat vártunk, amelyek hosszabb-rövidebb időkeretben mutatják be az erdélyi táj egyes elemeiben bekövetkezett változásokat, így a természeti környezetben (vizek, talajok, növényzet, állatvilág, és így tovább), az erdőállományban, a mezőgazdaságban, a gyepek, legelők vonatkozásában, a szőlő-és gyümölcstermesztésben, az ipar, a bányászat és a közlekedés területén, továbbá a társadalom, és annak vallási és etnikai vonatkozásaiban. Posztereken közzétettük a legújabb tájtörténeti kutatások eredményeit is, melyek nem kapcsolódnak közvetlenül az erdélyi tájhoz, végül a tanácskozásokat egynapos tanulmányút követte.
- Mennyire volt meghatározó a konferencián a határon inneni szakemberek részvétele?
- Egyetemünkről is sok hallgató és doktorandusz utazott a rendezvényre. Magyarországról sok kutató foglalkozik intenzíven erdélyi témákkal; viszik magukkal a hallgatókat és a helyszínen dolgoznak.
- Az ottani szakemberek közül kiket emelne ki a konferencia kapcsán?
- Csak néhány nevet említek - természetesen a teljesség igénye nélkül -, hiszen mindenki felsorolása, méltatása meghaladja a rendelkezésünkre álló kereteket. Csávossy György professzor nem csak az erdélyi borászat legelismertebb szakembere, hanem a költészetben is otthon van - mindez élménnyé tette felszólalásait. Említenem kell Jakab Sámuelt, a talajtan professzorát, Makkai Gergelyt, aki Bukarestben parlamenti képviselő volt és a környezettel foglalkozik vagy Hajdú Zoltánt, aki egy holland-román vegyes vállalat tulajdonosa és a kutak nitrátosodását kutatja PhD hallgatóként.
- A tanácskozás kapcsán, de attól függetlenül is, milyennek látja az erdélyi és a hazai szakemberek együttműködését?
- Sok hazai tanár dolgozik az ottani felsőoktatásban, ami elősegíti a közös munkálkodást. Tudomásom van a vegyészek konferencia-szintű együttműködéséről és ugyanígy dolgoznak együtt a környezetvédők is. Folyik az erdélyi templomok közös felmérése és számon tartják egymást az itteni és az ottani tájépítők is. Összességében azonban azt kell mondjam, hogy még mindig sokkal több a lehetőség az együttműködésben a tudományos kutatás területén, mint amennyit ma kiaknázunk. Magam most hozom tető alá az együttműködést a nagybányai egyetemmel, a talajszennyezés-vizsgálatok területén.
- Visszakanyarodva a konferenciához, végül is milyen konklúziókat vonhatunk le?
- Ahogy már említettem is, a tájépítészet erősítése lenne a fontos; az ottaniaknak nagyobb figyelemmel kellene fordulniuk a vidékfejlesztés felé. A turizmus, az idegenforgalom az, amiben még sok lehetőség rejlik azokon a vidékeken; a táj adta lehetőségeket kell hasznosítani. A tanácskozásokon voltak viták is, de azok előbbre vitték az ügyet.
- A konferencia tehát sikerrel lezárult, bizonyára már gondolkodnak a következőn...
- Erről még korai beszélni, de természetesen már szóba kerültek lehetőségek. Így gondoltunk arra, hogy az iparvidékekhez kapcsolódó témákkal Selmecbányán szerveznénk meg a következő tanácskozást 2010-ben. Ebben a segítségünkre lehet Miklós László professzor, aki tantárgyfelelős egyetemünkön, korábban azonban hat éven át volt környezetvédelmi miniszter Szlovákiában.
