Ár-érték arányban a legjobbak között vagyunk

Az egyetem tanévnyitó ünnepségén bejelentették, hogy dr. habil Takács Istvánt, az OTDT Mestertanár Aranyérem kitüntetésében részesítette. Takács Istvánt, a Pénzügyi és Számviteli Intézet közgazdaságtudományok tudományágban doktorált egyetemi docensét, aki egyben a Belső Ellenőrzési Igazgatóság ellenőrzési igazgatója is, olyan egyetemi polgárnak ismerem, aki egyszerre kelti határozott és barátságos ember benyomását. És azonnal hozzáteszem: azok közé tartozik, akikről, ha találkozom velük, rögtön eszembe jut a tudományos diákkör.

B. G.

- Ki és mi irányította Önt Gödöllőre, a közgazdaságtudományok irányába és pedagógusi pályára?

- A szerencse és a szerelem. Gödöllőre egy diákkori szerelemből lett barátság irányított: gépészhallgatóként töltöttem el öt nagyszerű évet, egy másik szerelem (György Katával) itt ragasztott, házasság lett belőle, és szoros szakmai kapcsolat, ami aztán a legnagyobb megpróbáltatásokat is túlélte. Gépész hallgatóként is érdekelt a közgazdaságtudomány és a módszertan, és ez utóbbi területen írtuk diákköri dolgozatunkat feleségemmel. Témavezetőnk Farkas István volt, ő ma a gépész kar professzora, s nagyon sokat tanultam tőle. A közgazdaságtudományt felesége, Farkasné Fekete Mária szerettette meg velem.

A végzés után Gödöllőn, a „Gépkísérletiben" helyezkedtem el kutatóként, ahol az első pillanattól kezdve - az Üzemgazdasági Főosztályon - gépesítésökonómiai kérdésekkel foglalkoztam. Nagyszerű 15 év volt, amelyben sokat tanultam, s hozzátanultam a közgazdaságtudomány munkám jobb végzéséhez szükséges tudnivalóit.

Az oktatás szintén a szerencse műve volt, hiszen intézetünk akkori igazgatója, Bánházi Gyula sokszor küldött el maga helyett órát tartani a gépész karra, s maga a tárgy is - Gép-rendszertervezés - számos közgazdasági és módszertani aspektusa miatt hozzájárult a közgazdaságtudomány iránti szeretetem elmélyüléséhez. Ezeken az előadásokon pedig rájöttem, hogy van bennem megfelelő exhibicionizmus, ami az oktatói pályához kell, s élvezetet nyújtott nekem a tanítás öröme is.

- Hogyan választja ki a hallgatókat a diákköri munkára, illetve vajon miért választják Önt?

- Többnyire a szerencse hozott össze legjobb diákkörös hallgatóimmal. Korábban, amíg vezettem Számvitel illetve Pénzügytan gyakorlatokat, a hallgatóimnak minden évben beszéltem a tudományos diákköri munka szépségeiről, s volt, aki ezek után megkeresett. Manapság elsősorban a szakvezetők által kijelölt diplomaterves hallgatók közül az első beszélgetések után azoknak szoktam felvetni, hogy kalandozzunk egyet a tudomány világában is, akikben elég motivációt érzek. Azt, hogy hallgatóim miért választottak engem, azt tőlük kell megkérdezni. Egy biztos: miután nincs hatalmam, így hozzám nem jönnek azok, akik abból származó előnyökért választanak tutort.

- Úgy is ismert, mint sokat publikáló szerző, aki széles körű nemzetközi kapcsolatokat ápol, gyakran vesz részt konferenciákon. Az új tan-évben milyen célokat tűzött ki?

- Egyszerű célt: a négy külföldi, illetve két hazai konferencián, ahol már elfogadott előadásom van, az egyetem, a kar és az intézet méltón képviseletét. Személyes prioritásként: a közép-kelet-európai térség országaiban a szakmai-tudományos kapcsolatok erősítését. Fontosnak tartom, hogy ezeken a konferenciákon a fiatal kutatógeneráció személyesen is megjelenhessen és meg is jelenjen, tapasztalatot gyűjtve, megkötve azokat a szakmai alapon induló barátságokat, amelyek később gyümölcsöző együttműködéssé válhatnak, ahogy azt magam is láttam, megtapasztaltam a világot járva.

- Mivel magyarázza a pénzügy számvitel szak iránt országosan és egyetemünkön is megnyilvánuló kiemelt érdeklődést?

- A pénzügy-számvitel szakok iránt megnyilvánuló ilyen mértékű érdeklődést elsődlegesen divathullámnak gondolom, ugyanakkor mögötte van a magyar gazdaság fejlődése is, hiszen az elmúlt másfél évtizedben kialakult nagyszámú gazdasági szereplő kiszolgálására nagyszámú pénzügyekhez, számvitelhez értő szakemberre is szükség van, úgy a vállalkozásoknál, mint a pénzügyi intézményrendszerben, de az közszférában is.

- Mi az, amiben Gödöllő többet, mást nyújt e szakon, mint mások?

- Egy mesterképzésben résztvevő hallgatónktól hallottam egy frappáns választ: ár-érték arányban a legjobbak között vagyunk. Én is úgy gondolom, hogy biztosan vannak jobb good-will-lel rendelkező intézmények, de ugyanakkor a hallgatók megmérettetésein (OTDK, esettanulmányi versenyek stb.) szerzett tapasztalatok alapján bizton állítom, hogy kollégáimmal egyetemben mindent megteszünk, hogy mindenki, aki „oda teszi magát" semmiben sem legyen kevesebb, mint a felkapottabb intézményekben végzett versenytársaik.