„ A magyar nyelv egy csodálatos, kész palota”
„Kósa András professzor a magyar szellemi élet különleges egyénisége. A tanári hivatást nemcsak szakemberi tevékenységnek, hanem az értelmiségi lét egy sajátos kötelezettségének tekinti... Jóllehet, mélységeiben ismer több idegen nyelvet és kultúrát, szakmai-társadalmi tevékenységének egyik legfontosabb területe anyanyelvünk és kultúránk ápolásának az ügye... Kósa András matematikaprofesszor, jelenleg a Szent István Egyetem professor emeritusa, korábban intézeti igazgató, tanszékvezető, tudományos iskola alapítója, több külföldi egyetem vendégprofesszora, a modern matematikaoktatás egyik hazai úttörője, több tucat tankönyv szerzője" - írja róla tanítványa, Varga Zoltán egyetemi tanár.
Ez a nagy tudású, külföldön is érdemeket szerzett professzor innen származik, a Kemenesaljáról, Celldömölkről. Megbecsültségét bizonyítja, hogy 2002-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetésben részesült. 2009. január 23-án, Celldömölk várossá avatásának 30. évfordulóján a város önkormányzata díszpolgári címet adományozott Kósa professzor számára a város nevének a hazai és nemzetközi tudományos életben történő megismertetéséért, a Celldömölkről elszármazottak szülőföldhöz való kötődésének példaszerű ápolásáért, a helyi diákság tanulmányainak ösztönzésében és segítésében vállalt több évtizedes tevékenységéért.
- Hogyan alakult életpályája Celldömölktől az egyetemi katedráig?
- Celldömölkön nőttem fel, szüleim vasutasok voltak. Egy igen érdekes esemény volt az életemben a legelső, amikor éreztem, hogy tanítani nagyon szép: nagyapám vasúti szerencsétlenség következtében mindkét lábára béna volt, de mindig is érdekelte, ami a vasúton történt. Minden szabályzatot beszerzett, beszereztetett, és előttem van a kép, amikor fiatal vasutasokat készített fel vizsgára. Akkor kezdtem érezni, milyen szép dolog lehet tanítani, mikor láttam, hogy ez a meggyötört ember egészen átszellemült.
Jó tanuló voltam, de nem akartam stréber lenni. Igen sokat segítettem osztálytársaimnak. Rájöttem, hogy valamiben mindegyik különb nálam, utána azt kezdtem figyelni, hogy mindegyik kiválósága átsugárzott belém, és gazdagították az életemet. Nyaranta sokat voltam falun, dolgoztam cséplőgép mellett, megismertem az ott lakó embereket, elhatároztam, hogy ezt a közösséget, illetve az ezt magába foglaló nagyobb közösséget szeretném szolgálni. Ezt úgy lehet, ha az ember tanár lesz.
- A matematikához hogyan vezetett az út?
- Két igen kiváló tanárom volt: Jónás Márton matematikatanár és Szente Imre magyartanár, aki már akkor hat nyelven kiválóan tudott. Megmutatták nekem, hogy a tudomány és a kultúra egy és ugyanaz. Nem tudtam eldönteni, matematikatanár legyek vagy irodalom szakos. Akkor irodalom szakra jelentkeztem, de egy nap után mégis a matematika mellett döntöttem. Ez persze nem jelentette azt, hogy a humán tudományok iránti vonzalmam alábbhagyott.
- Mi tántorította el a magyar szaktól?
- A felvételi vizsga idején Alsóságon dolgoztam cséplési ellenőrként. A felvételi vizsgára kaptam egy nap szabadságot. Elsőként érkeztem a vizsga színhelyére, ahol több sokszorosított jegyzetet találtam (talán az előző nap levizsgázott tanulók hagyták ott). Beleolvastam, tele volt politikai frázisokkal. Ekkor szembesültem azzal, hogy ha ilyesmiket kell majd tanulnom, nem biztos, hogy ezt akarom. A bizottságnak elmondtam, hogy én erre a szakra gyermekes meggondolatlanságból jelentkeztem, mindig is inkább a reáltárgyak vonzottak. Elmondtam, hogy matematika-fizika szakra jelentkeznék inkább, ahová át is kísértek, és csupán a papírjaim megtekintése után, nem kérdezve semmit, fel is vettek.
- A várossal, Celldömölkkel való kapcsolata nem szakadt meg, ezt bizonyítja az is, hogy Ön a Kemenesaljai Baráti Kör tiszteletbeli elnöke. Minden évben pályázatot is írnak ki az ifjúság számára.
- Egy komoly célja van ennek a körnek, hatni az ifjúságra. Az ifjúság lássa azt, hogy meglett emberek életük közepe, vége felé hogyan ragaszkodnak a szülőföldjükhöz, mert aki nem tud ragaszkodni a szülőföldjéhez, nem fog ragaszkodni a hazájához sem.
Fontosnak tartom, hogy szűkebb környezetünk művészetét megismerjük. Szente Imre olyan gyönyörűen lefordította a Kalevalát, hogy Weöres Sándor szerint az öt meglévő fordítás közül az övé a legsikerültebb.
- Mit jelent Önnek a díszpolgári cím?
- Én már elég sok kitüntetést, dicséretet kaptam, de ez zavarba hozott. Celldömölktől én csak kaptam. Kaptam egy életre szóló indítást, kincseket, ezt a gyönyörű nyelvet, kiváló tanárokat, pontos, munkaszerető embereket. Aki ebből a környezetből elindult, hihetetlen kincset vitt magával, a díszpolgári cím számomra ennek a megpecsételése, nagyon örülök neki, és megmarad bennem a kétely, hogy megérdemeltem-e.
(Megjelent a Kemenesalja című lap
2009. február 13-i számában)
