Borsodgesztről Barótra
Május 6-án nyílt meg a Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karán az a kiállítás, amely 25 tablón keresztül mutatja be Borsod, közelebbről Borsodgeszt népi építészetét. A kiállítás különlegessége, hogy a diákok által felmért épületekről készült tablókat először mutatják be. A kisebb-nagyobb megszakításokkal 1912 óta működő Népi Építészeti Tudományos Diákkör ebben az évben lépett ki a szerkesztett füzetek és katalógusok világából. A diákok a dokumentáláson kívül feladatuknak érzik, hogy ismertessék, népszerűsítsék a régi korok bevált építészeti megoldásait. Ehhez olyan ízelítőt készítettek a 2007 nyarán felmért épületek anyagából, amelyet a kiállítás megnyitóján megjelent előadók, tanárok és professzorok is elismeréssel méltattak.
A három hétig látható tárlat megnyitóján dr. Reischl Gábor DLA, a Magyar Építőművészek Szövetségének volt elnöke kiemelte az iskola, „az Ybl" hagyományos kapcsolatát a tereppel, terepmunkával, az épületekkel. Az elhangzott beszédben fontos szerepet kapott a gyakorlati képzés is, hiszen a diákkör munkájában résztvevő hallgatók immár másodszorra ragadhatnak maguk is szerszámot: idén folytatódnak a gyűrűfűi ökofalu felújítási munkálatai, emellett pedig egyhetes betekintést kaphatnak a szalmabála-építészetbe egy másik építőtábor keretein belül.
Dr. Szabó László DLA, aki az NTDK-t az 1976 és 2001 közötti 25 évben vezette, majd átadta feladatát, kihangsúlyozta: „a csillogó szemű szakmai szivacsok" vezetését nem lehet mesterségesen továbbadni. Azok után, hogy visszavonulása után Reischl tanár úr, a Magasépítési Tanszék tanszékvezetője megmentette az elárvult szakmai közösséget, az új kapitány, Fülöp István új perspektívát adott a munkának. A felfelé ívelő diákkört egy olyan volt NTDK-s vette át személyében, aki hallgatóként belülről is ismeri a hagyományokat, miközben építészként hozzá is tudja adni azt a szemléletet, ami a mai szakmai életben való érvényesüléshez elengedhetetlen. A kiállítás a régiek munkáját mutatja be a modern ember eszközeivel.
A számítógépen feldolgozott manuálék összeszerkesztése, tablóvá rendezése, kinyomtatása túlmutat az egyszerű dokumentáción. Olyan formában jeleníti meg a népi építészetet, amely a száraz tényeket - a házat - hangulatában, érzésében adja át.
A 2007-es nyári munkák lezárultak a kiállítás megnyitóján. A diákok és vezetőjük mostantól az új nyári tábor szervezésén dolgoznak, amely Barót (Háromszék, Erdély) népi építészeti emlékeit fogja dokumentálni, bemutatni és feldolgozni. Nem kérdés, hogy jövőre is kiállítással fog zárulni a diákkör életének újabb fejezete, azonban a szervezők elárulták, filmes formában is tervezik megörökíteni a tájegység örökségét.
Interjú Varga Nórával, az NTDK hallgatójával
- Mióta veszel részt a Népi Építészeti Tudományos Diákkör munkájában?
- Tavaly voltam először felmérőtáborban, egy éve jelentkeztem.
- Mi vonzott a diákkörhöz?
- A közösség, a felmérés, a rajzolás, a tablókészítés. Szóval minden. A meglévő rajzaimmal jelentkeztem. Nem tudom, mennyire volt nehéz bekerülni, de a lényeg, hogy sikerült. A többiektől, régebbi TDK-soktól már hallottam a munkáról, és érdekelt, hogy hogyan lehet egy házat megfogni.
- Milyen volt a borsodgeszti tábor?
- Jó volt a társaság, és nagyon jó, hogy kiscsoportokban dolgoztunk. A feladatokat folyton cserélgettük, ezért mindenkinek jutott mérés, részletrajz-készítés. Számomra nagyon fontosak voltak az esti megbeszélések. Minden este összeültünk vacsora után, és Istvánnal végigbeszéltük a rajzokat. Egy kicsit haladhattunk volna gyorsabban is - legalábbis a többiekhez képest lassan haladtunk -, eléggé elvesztünk a részletekben. Az elején egyébként nem tudtam, hol lehetne hozzákezdeni a felméréshez. Volt például egy valamikori kalapos műhely, aminek iszonyú dzsindzsás volt az udvara. A fiúk, akik mérték, gyönyörűen kitakarították, olyan lett, mint valami kis olasz ház. Furcsa, hogy ezekben a romos házakban első ránézésre nem volt semmi, de miután három napot dolgoztunk rajta, megleltük benne az értékeket. Minden házban benne van a tapasztalat, a tudás, amiket mindenképpen át kellene menteni.
- Hogyan közelítesz meg egy házat?
- Azt hiszem, spirálban. Egy távoli pontból kiindulva körbejárom a környezetét, egyre inkább közeledve az épület magjához. Kívülről befelé. A látvány nagyon fontos. Ezt már a táborban is éreztem. Idén több látványrajzot fogok készíteni.
- Volt valami, amit fel kellett adnod az NTDK-ért?
- Nem, a fontos dolgok közül semmit. A tanulmányokkal teljesen összeegyeztethető. Mindenképpen megérte jelentkeznem, rengeteg szerkezeti dolgot tanultam. A megközelítésen túl fogalmat kaptam a feldolgozásról is, és ami nagyon fontos: a csoportmunkáról. Az első pár félévben még mindenki egyedül dolgozgat, aztán később, az iskola vége felé már elvárnák a tanárok, hogy együtt dolgozzunk, csoportban. Szeretnék, de igazából nehéz átadni a módszereket. NTDK-sként ez magától értetődő.
- Milyen érzés NTDK-snak lenni? Van valami hozadéka az iskolában?
- Nem nagyon szoktam hangoztatni, nem szeretek címkét akasztani magamra. A diákok nagy része nem tudja, de igazából az sem tenne különbséget, ha tudnák. Van olyan tanár, aki részletesebben utánanéz a diákjainak. Egy szigorlaton megjegyezte a vizsgáztató, hogy sokat fejlődtem, mióta NTDK-s vagyok. Nem annyira rajzban, mint inkább az épületszerkezeti oldalon. De volt olyan is, aki meglepődve jegyezte meg, hogy a kiállításig nem is tudta, így is tudunk dolgozni. Sajnos az évközi feladatoknál sokkal kevesebb idő jut a vázlatokra, mint a nyári munka őszi feldolgozásánál.
- Mit viszel magaddal tovább, ha jövőre végzel?
- Az egészet. Nehéz megfogalmazni. Természetesen a megközelítést, a módszereket továbbra is fogom használni. Rengeteget tanultam, ami a számítógépes feldolgozást, a bemutatást illeti. De anyagában, szerkezetében és filozófiájában is fontos számomra a népi építészet. Azt hiszem, van mai népi építészet, legalábbis hozzá nagyon közel álló dolgok. Az organikus építészetet érzem hasonlónak.
