Húsz hónap az Európai Bizottság Közös Kutatóintézetében – Beszélgetés dr. Szabó Márta egyetemi docenssel (II. rész)

Dr. Szabó Márta, a Gépészmérnöki Kar Környezetipari Rendszerek Intézetének docense húsz hónapot töltött az Európai Bizottság Közös Kutatóintézetében Isprán (EC-JRC). Hazatérését követően beszélgettünk vele. Ez a beszélgetés második része.

  - Hogyan került kapcsolatba az energetikával?

  - Az egyetemi éveim alatt Farkas István professzor (akkor még adjunktusként, mint a matematika tárgy gyakorlatvezetője) keltette fel érdeklődésemet a napenergia hasznosításával kapcsolatban. Több éven keresztül TDK-sként a napenergia növényházi hasznosításával foglalkoztam és a diplomamunkámat is ebben a témakörben írtam. A diploma után ezt a témát folytattam PhD hallgatóként a műszaki doktoriskolában. Témavezetőm Barótfi István professzor volt, aki széles látókörűen kezelte az energetikai kérdéseket és - bár az én témám a megújuló energiaforrások körébe tartozott - fontosnak tartotta, hogy az energetika más területeivel is megismerkedjek. Sokat kaptam Kocsis Károly professzortól is, aki akkor tért haza a FAO római irodájából, ahol a megújuló energiaforrások európai hálózatának kiépítése volt feladata. Ilyen környezetben nap, mint nap kaptam az energiát a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. Ennek a háttérnek köszönhetem, hogy doktori fokozatom megszerzésével nemcsak a szorosan vett kutatási területemmel kapcsolatos  ismeretekkel gazdagodtam, hanem az energetika egészéből kaptam ízelítőt. Részt vehettem sokféle energiával kapcsolatos kutatási és szakmai munkában. Munkámat környezetem értékelte, mert valószínűleg ennek köszönhetően maradhattam a tanszéken, ahol ma is dolgozom.

  - Ilyen előzmények után érthető, hogy érdeklődésének és munkájának középpontjában az energetika áll.

  - Igen ez valóban így van, bár úgy gondoltam, hogy ismereteimet a megújuló energiaforrások felhasználói oldala irányában még tovább kell bővíteni. Ehhez a legjobb területnek az épületgépészet mutatkozott, így a következő tanulási cél az épületgépészmérnöki oklevél megszerzése volt. Ennek megfelelően akkor az épületgépészetet és kapcsolódó tárgyait, valamint a szolártechnikát oktattam, közreműködtem ezeknek a tárgyaknak előadásaiban és gyakorlataiban.

  - Külföldi munkája során nem szakadt el a hazai energetikai kérdésektől? Mennyire tudta követni a hazai energiapolitikát, a hazai energiahelyzetet?   

  - Tudtam, hogy bár nemzeti szakértőként EU-s intézményben külföldön dolgozom, a munkahelyem az egyetem, és ennek megfelelően igyekeztem részt venni - amennyire persze ez lehetséges volt - a tanszéki munkában. Ez nemcsak azt jelentette, hogy rendszeres hazajöveteleim során személyesen is tudtunk beszélni a kollégákkal, de szakmai kérdésekben folyamatosan egyeztethettünk a korszerű technikának köszönhetően. Ami a hazai energetikában való jártasságomat illeti, szerencsés véletlen, hogy intézetünk igazgatója Barótfi István a gazdasági miniszter energetikai tanácsadója, és mint a minisztérium gazdasági tanácsadó testületének tagja, közvetlenül rész vesz a hazai energetikai döntések szakmai előkészítésében, a hazai energiapolitika főbb mozgásainak értékelésében, a szabályozások kidolgozásában és így én is hozzájuthatok fontos ismeretekhez.

  - Mi a véleménye a hazai energiahelyzetről, a hazai energiapolitikáról?

  - Hazai energiahelyzetünk adottság, melyet meghatároz egyrészről az a körülmény, hogy energiaforrásunk nem számottevő, energiaigényünk jelentős részben importból biztosítható, másfelől a felhasználói oldalon az a történelmi előzmény, hogy hosszú időn keresztül olyan környezetben éltünk, melyben az energiával való takarékoskodás nem volt szükséges, vagy nem tartottuk szükségesnek, így elég pazarlóan kezeljük az energiát. Ezen a helyzeten nem tudunk könnyen változtatni, igaz ez nem is csak egyszerűen szándék kérdése. Az energia-importfüggőség csökkentésében a megújuló energiaforrások szélesebb körű alkalmazása, valamint az energiahatékonyság javítása egyaránt jelentős tartalék, melyet ki kellene használnunk. Mindkét területen sokat lehet tenni az ismeretek bővítésével és ez mindennapi feladatunk itt az egyetemi oktatásban is. De ezt nemcsak az egyetemen és nemcsak szakmai kérdésként kell kezelni. Az energia hatékony használatában jelentős szerepet játszanak például energiafelhasználási szokásaink. Ennek rámutatására és megváltoztatására törekedtünk egy kutatási munka során, melyben általános iskolai tanulókat vontunk be a családok energiafelhasználási szokásainak felmérésére és tanári kézikönyvet készítettünk a gyakorlati oktatás elősegítésére.

Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy ezek csak részkérdések és az államnak meghatározó, fontos szerepe van az energiahelyzet alakulásában, alakításában. Ehhez iránymutatóként jó energiapolitika kellene. A legutolsó hazai energiapolitika még a múlt évszázadban született, és azóta folyamatos próbálkozások történnek új energiapolitika megfogalmazására. A problémát az jelenti, hogy bármennyire is fontos az energia, de végül is nem energiára van szükségünk, hanem arra, amit az energiával meg tudunk valósítani. Tehát gazdaságpolitika nélkül nincs jó energiapolitika, márpedig most a hazai gazdaságpolitika nem tekinthető mértékadónak, előremutatónak, így ehhez energiapolitikát hozzárendelni reménytelen, de mindenképpen nagyon bizonytalan dolog. 

  - És mi a helyzet az EU-ban?

  - Én a munkám során elsősorban a megújuló energiaforrások helyzetével kapcsolatban látom az egyes országok energiapolitikáját és ez valószínűleg egy kicsit torzít a helyzet megítélésén. Általában az mondható el, hogy az egyes országok a földrajzi helyzetüktől, az energiaforrásokhoz való hozzáférésüktől és nagyon nagy mértékben a társadalmi környezettől függően jelentősen eltérő módon kezelik az energiapolitikát. Ha csak a két legjelentősebb országot, mint Franciaországot és Németországot nézzük, nagyon különböző helyzet és szabályozás látható, alapvető különbség van a nukleáris energia megítélésében és így az energiapolitikai céljaik tekintetében is. Talán az a leginkább helyénvaló megállapítás, ha azt mondjuk, hogy minden ország a sajátosságaiknak megfelelően egyedileg próbálja rendezni ezt a nemzetstratégiai kérdést, és ezért is megy nehezen az EU közös energiapolitikájának kialakítása. Ami közös, az az, hogy egy fontos kérdésről van szó, és az, hogy ebben sok a tennivaló, de a különbségek olyan nagyok az egyes országok között, hogy szinte lehetetlen tartalmas energiapolitikát kidolgozni, inkább csak általános célok mentén születnek apróbb előrelépések.           

  - Milyen az energetika oktatása a karon?

  - A karon természetesen több tantárgy foglalkozik közvetlenül, vagy közvetve az energetikával. Ma már energetika tanszék is alakult és gépészmérnöki alapképzésben energetikai szakirányt is választhatnak a hallgatók. Karunk energetikai tudásának színvonalát talán az előzőekben már említett oktatók hazai illetve nemzetközi elismertsége jól jellemzi. Teljes körű felsorolás nélkül csak azokat hadd említsem meg, akik most eszembe jutnak: Kocsis Károly, egyetemünk egykori rektora, aki a FAO Megújuló Energiaforrások Európai hálózatának (FAO CNRE)  vezetője, aki Barótfi Istvánnal együtt a Magyar Biomassza Társaság megalapítója volt; Farkas István, a Magyar Napenergia Társaság (ISES) alapító tagja, elnöke, az MTA megújuló energiák albizottságának vezetője, Barótfi István az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület egykori elnöke (elődje Kapolyi László akadémikus, miniszter, ma is meghatározó energiapolitikai személyiség), a Magyar Biomassza Társaság ügyvezető elnöke, és még mások. Ezek a személyek és kapcsolataik eredményezték azt, hogy a kari energetikai oktatás mindig korszerű és magas színvonalú volt és ennek megfelelni ma is mindenképpen nagy kihívás.

A kar energetikai oktatása sajátos és egyedi. Míg a Műegyetem az energiaipar számára képez szakembereket, mi az energia-felhasználói területre igyekszünk összpontosítani. A gépészmérnök hallgatók mindegyike törzstárgyként hallgatja az Energetika alapjai című tárgyat és az Energiagazdálkodás az iparban című tárgyakat. Én ez utóbbi tárgynak vagyok az előadója. A gépészmérnök BSc képzés most ért el az ötödik félévéhez, amikor ez a tárgy most először kerül előadásra. Ilyen tárgy a korábbi ötéves képzés keretében nem volt, így most kell kidolgozni, ami nem kis feladat, de remélem talán sikerül.

Az energetika széleskörű ismeretei közül talán az épületgépészeti szakmai kötődésemből következően az épületenergetika áll hozzám a legközelebb. Ez azért is szerencsés, mert az épületenergetika nemcsak a gépészmérnöki szakon, hanem a létesítménymérnöki szakon méginkább fontos diszciplina. A létesítménymérnöki mesterszak pedig véleményem szerint a kar egyik perspektivikus szakterülete lehet, és ennek indítása, bevezetése a szakmai köztudatba valamint az oktatás kari megszervezése éppen most folyik. Ennek keretében reményeim szerint például az EU direktívában megkövetelt épületenergetikai auditálás ismereteit fogom oktatni. Az energetika sokrétű ismereteiben tehát van tennivalóm, csak győzzem energiával.