A Bagi Falukutató Tábor könyve

Örömmel tölt el, amikor tanárok és hallgatók közös munkálkodásának gyümölcseként tanulmánykötet születik egy-egy érdekes témakörben. De mit érez az ember, ha a témakör a szülőfaluja? A Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Karán működő Faluszeminárium című kurzusa a napokban az Acta Regionis Rurum sorozat harmadik kötetével jelentkezett. Ebben, mintegy százötven oldalon, a 2009. évi Bagi Falukutató Tábor hallgatói és oktatói munkájának előtanulmányait tették közzé, kiegészítve helyi szerzők publikációival. A sorozat szerkesztői dr. Deáky Zita etnográfus és dr. Molnár Melinda geográfus egyetemi docensek. A kötet a GTK, a Bag Nagyközségi Polgármesteri Hivatal és a bagi Szent András Alapítvány anyagi támogatásával jelent meg.

BALÁZS GUSZTÁV

  Szóval mit érez az ember, ha a témakör a szülőfaluja? Óhatatlanul összeméri az eredményt a bagi Helytörténeti Baráti Társulatot alapító néhai dr. Balázs József jelmondatával (mely az Egres című társulati tájékoztató fejlécében szerepel): „A szülőfaluért lehet sokat tenni, de eleget soha." A Bagi Falukutató Tábor tagjai - bár nem szülőfalujukban kutattak - értékes hozzájárulást tettek a településen élők önismeretének gazdagításához. Remélhetően minél több portára eljut a kiadvány.

  Hagyomány és modernitás egyaránt szerepet kapott a munkában, természetszerűleg az első élvez nagyobb hangsúlyt, hiszen az utóbbi egy vég nélküli folyamat. Ez a kettősség a mindennapokban is összekapcsolódik. Kombinációjuk akkor lesz sikeres, ha jól megválaszolja most éppen azt a korkérdést, amit dr. Káposzta József egyetemi docens előszavában így fogalmazott meg: „hogyan tudunk teljes jogú tagként élni és megélni Európában?" Egyénként és a faluközösség tagjaként egyaránt időszerű a kérdés Bagon is. Biztató, hogy az előszóban arról is olvashatunk, hogy a faluszeminárium tagjai a gazdasági, társadalmi és területi törvényszerűségeket nem tekintik a tudományos kutatómunka végének, hanem egy új szemlélet kezdetének, „melynek eredményeként olyan közösségfejlesztési modell keretei körvonalazódhatnak, ami egy hosszú távú fejlődési pálya ígéretét is magában hordozhatja".

  Deáky Zita Bag a falukutató tábor szemével című írásában megemlíti, hogy az első két kötet az erdélyi Siklódon 2007-ben és 2008-ban végzett kutatások tanulmányait tartalmazza. A bagi kutatásnak három iránya volt:

  „1. társadalom-néprajzi, amely a jelen társadalom működését, a lokális identitást, a hagyomány és a modernizáció egymás mellett élésének tereit és a település belső kohézióját vizsgálta.

  2. társadalom-földrajzi, amely Bag népesedési kérdéseire, a mentális térképre, a problématérkép megrajzolására és az ingázás problematikájára helyezte a hangsúlyt.

  3. romológiai, amely a Bagon élő cigányok megismerését és a többségi társadalommal való együttélés egyes aspektusait kívánta feltárni."

  „Bagot eddig nem kutatták társadalom-földrajzi szempontból, szakirodalmi előzményekre még ennyire sem támaszkodhattunk a statisztikai adatokon kívül, így Nagyné Molnár Melinda az ingázás kutatásával, a mentális térképpel és problématérképpel, valamint a monitorozás vizsgálattal teljesen új utat nyitott Bag megismerése szempontjából. Ez a kutatási irány és a falukutató tábor munkáját, szemléletét is kitágította" - írja később Deáky Zita. A GTK hallgatói mellett az ELTE BTK-ról és a Debreceni Egyetem Földrajzi Intézetből vettek részt diákok a táborban.

  A kérdőíves felmérés alapján az egyik legnagyobb gondnak a közbiztonság minősége bizonyult, írja Molnár Melinda a Bag problématérképe című tanulmányban. Sorrendben a helyben lévő megélhetési lehetőségek szűkössége, a városi munkahelyektől való függőség következett. A megkérdezettek a jobbítás feladatát elsősorban az önkormányzatra, s főként a polgármesterre testálják, de „azzal, hogy nem csupán a közigazgatás szereplőit, hanem a különféle módon (egyházi, etnikai, kulturális alapon) szerveződő közösségek, a vállalkozások szerepvállalását, felelősségét is megjelölték a megkérdezettek a problémák orvoslásában, az alulról építkezés fontosságát erősítették meg".

  Nagy Pál történész-romológus Cigánykutatás Bagon című írásában többek között arról tájékoztat, hogy „a cigányok számára a hazugság/igazmondás kritériuma elsődlegesen nem a magyarok fogalmai szerinti, valóságra irányuló objektivitás, hanem a beszélő érzelmi és lelkiállapotával való összhang. Annak során, amit interjúnak nevezünk, általában olyan témák vetődnek fel, amelyek a cigányokban erős negatív vagy pozitív érzelmeket váltanak ki, és egy történet jön létre, amelynek nem a valóságossága fontos, hanem a sorsot érdekesen közvetítő, érzelmileg hiteles megjelenítése".

  Az egyik legérdekfeszítőbb tanulmányt a Látható és láthatatlan határok - Térhasználat a bagi cigánytelepen címmel Morvay Judit (ELTE BTK Néprajzi Intézet) jegyzi. „A bagi telepen nem találjuk meg a tradicionális telepek kitételeit (...), így az újabb keletkezésű telepekhez soroljuk. Ide azok tartoznak, melyek nem spontán módon, hanem hatósági áttelepítés vagy több telep összeköltöztetése útján alakultak ki. Ezek egy része vegyes-teleppé válik, a hatóságok ugyanis nem veszik figyelembe, hogy a különböző cigány csoportok hagyományosan nem kommunikálnak egymással, éppen ezért önszántukból soha nem éltek egy helyen. Ez a természetellenes helyzet konfliktusok egész sorát szüli. Az ilyen telepek egy szinte láthatatlan választóvonal mentén kettéválnak, az összekerült cigány csoportok csak kényszerűségből tűrik el egymás térbeli közelségét. Bagon tökéletesen megfigyelhető ez a jelenség."

  A másik Balázs Dorottyáé (ELTE BTK Néprajzi Tanszék), aki többek között így ír a Múlt és jelen: vallás és közösség Bagon című tanulmányában: „A vallásnak a bagi közösségben betöltött szerepe is sokat változott, annál is inkább, mivel a vallásosság egy bizonyos réteg tulajdonsága lett, így kevésbé a rétegen belüli különbségeket, inkább a réteg más rétegektől való elhatárolódását fejezi ki, vagyis a csoportidentitás egyik legfőbb elemévé vált. (...) A vizsgált csoportra jellemző az összetartás, ami részben vallásos cselekedetekben, de más tevékenységekben is megnyilvánul. A csoport tagjai magukat „tősgyökeres bagi"-nak vallják, (csoportjukat a „beköltözöttek"-kel szemben fogalmazzák meg), hagyományaikra nagyon büszkék, ezek összegyűjtését és megőrzését tartják egyik legfontosabb feladatuknak, ily módon ők a fő kezdeményezői a hagyományőrző egyesületek, alapítványok, tánccsoportok és kórusok létrehozásának, valamint aktívan és tudatosan gyűjtik a néprajzi tárgyakat, főként a viseletet."

  Helyhiány miatt ezzel be kell fejezni az ismertetést. A Faluszeminárium kurzus szívesen fogadja mindazok jelentkezését, akiknek felkeltették az érdeklődését az előző sorok. A tárgy felkészíti a hallgatókat a kutatómunka módszertanára. S itt is megemlítjük, hogy a kurzus a falukutatások több évtizedes hagyományaiból építkezik.