50 éves a szarvasi felsőfokú óvóképzés

Neveléstörténeti jelentőségű kerekfordulós ünnepségek éve volt 2009. A pedagógusképzés közel két évszázados örökségére építve, a középfokú képzés értékeit megőrizve 1959-ben felsőfokúvá vált az óvó- és tanítóképzés. A jeles évfordulóra országos és intézményi ünnepségek keretében emlékeztek az 50 éve a felsőoktatási rendszerben működő óvó-tanítóképzés elkötelezett szakemberei.

 

SZAKÁCS MIHÁLYNÉ DR.

 

ny. dékán, főiskolai tanár

 

  A képzés rangját, elismertségét demonstrálta a Magyar Tudományos Akadémián október 16-án megtartott ünnepi konferencia. Dr. Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, dr. Manherz Károly, az OKM szakállamtitkára köszöntőjét követően a képzés 50 éves eredményeit bemutató és méltató előadásokkal tisztelgett a konferencia a félévszázados múlt előtt.

 

  A felemelő hangulatú országos rendezvényhez kapcsolódtak az óvó-tanítóképzés intézményei. Szarvason november 27-én az 50 éves óvóképzést ünnepelte a Szent István Egyetem Pedagógiai Kara. Nem véletlen, hogy 1959-ben, Tessedik Sámuel városában - ahol a nagy polihisztor iskolateremtő munkássága tartotta ébren a szarvasi tanító- és nevelőképzés szükségességének gondolatát, eszméjét; Vajda Péter és Benka Gyula munkásságára építve - az ország három felsőfokú óvónőképző intézetének egyike itt nyithatta meg kapuit.

 

   A nagy múltú intézménnyel együtt ünnepeltek a megye és a város vezetői, a szarvasi intézményvezetők, egyházak és a közel száz meghívott, valamikor a szarvasi óvóképzés ügyét szolgáló oktató, gyakorlóintézményi óvodapedagógus és hivatali dolgozó. Megtisztelte jelenlétével az ünnepi rendezvényt Szövényi Zsolt főosztályvezető, dr. Rádli Katalin főosztályvezető-helyettes, Szarvas város polgármestere, országgyűlési képviselők és az intézmény volt főigazgatója. A rendezvény házigazdái dr. Solti László rektor és dr. Lipcsei Imre, a kar dékánja voltak. Rektor úr köszöntőjében méltatta a szarvasi óvóképzés eredményeit, elismerően szólt a mára az egyetemmel integrálódott intézmény törekvéseiről, és bizakodva vázolta fel a jövőt jelentő lehetőségeket.

 

  Az ünnepségen köszöntőt mondott Szövényi Zsolt, aki személyes résztvevője, segítője volt a szarvasi évtizedek ünnepélyes és szakmai értékeket teremtő történéseinek.

 

  Dr. Rádli Katalin köszöntőjében a Magyar Örökség-díjas tanító-óvóképzés értékeit kötötte csokorba és Hiller István oktatási és kulturális miniszter elismerő oklevelét adta át a kar dékánjának.

 

   A kezdeteket dr. Bencsik Endre alapító tanár, igazgató hiteles emlékezése, érzelmi töltésű visszatekintése idézte fel. Szakács Mihályné dr. nyugalmazott dékán a főiskolai múlt mérföldköveihez kötötte az utolsó három évtized történéseit. Köszönettel emlékezett azokra, akik értékteremtő munkájukkal éltették, országosan és nemzetközileg is elismertté tették a szarvasi óvóképzést.

 

  Dr. Lipcsei Imre dékán a máról, a kar eredményeiről, törekvéseiről szólva, optimistán, határozott elképzeléseket bemutatva tekintett a jövőbe.

 

   A város polgármestere, országgyűlési képviselője "Szarvas órájával" köszöntötte az ünneplő intézményt. Színessé, hangulatossá varázsolta a rendezvényt a gyakorlóóvoda-iskola gyermekeinek műsora, a gyakorlóintézmény pedagógusai és hallgatói kórusának éneke, a országos mesemondó verseny nyertes hallgatójának mesés köszöntője.

 

  Az intézmény minden szintjén kiállítások dokumentálták az 50 éves múltat. A gyakorlóintézmény múltját, jelenét; a művésztanárok és hallgatók alkotásait, valamint a könyvtár múltat őrző albumait, kiadványokat tekinthettek meg a résztvevők.

 

   Az ünnepség emléktábla-avatással zárult. A szarvasi intézmény óvodateremtő névadójának gondolata aranyos betűkkel hirdeti a pedagógusoknak szóló üzenetet „Nevelés teszi az embert, s az ember a hazát". A táblát a 100 éves múltat őrző, volt evangélikus gimnázium - a mai Pedagógiai Kar - falán a Tessedik Sámuel által épített Ótemplom lelkésze áldotta meg.

 

  A hivatalos ünnepséget követően dékáni fogadáson vettek részt az ünneplők. Helyszíne Tessedik Sámuel Szorgalmatossági Iskolája volt, mely 1959-től évekig az óvóképző intézmény kollégiumaként, majd könyvtáraként szolgált. Kiváló lehetőség adódott itt a múltidéző beszélgetésekre, emlékezésre.

 

  A vendégek távozáskor átvették a kar ez alkalomra megjelent Jubileumi évkönyvét.