Könyvbemutató az Akadémián
Kosáry Domokos történelmi időt élt meg. A históriának csaknem száz évig volt kortársa és maga is alakította azt. A legismertebb példa, hogy a Görgey-kérdés történetét feldolgozó munkája 1936-ban, majd tovább írva 1994-ben is megjelent. Életútjának tanulmányozása közelebb visz történelmünk tényeinek megismeréséhez.
A múlt év decemberében a Magyar Tudományos Akadémián mutatták be a rá emlékező Hommage Á Kosáry Domokos című könyvet, mely a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia kiadásában, a Szent István Egyetem támogatásával is jelent meg.
A támogatók sorából feltétlenül kiemelendő a Francia Kül- és Európaügyi Minisztérium, a Magyarországi Francia Nagykövetség és a Budapesti Francia Intézet. A könyv írásainak angol és francia nyelvű összefoglalói elősegíthetik a hazánkra vonatkozó ismeretek pontosítását külföldön - amiért ő is sokat tett. A könyvet Ferch Magda és Ormos Mária szerkesztette.
+ A számunkra legkedvesebb tanulmányt dr. Walleshausen Gyula könyvtáros, történész írta A tudományszervező könyvtárigazgató címmel Kosáry Domokos Gödöllőn, az Egyetem Könyvtárában töltött éveiről. A Mi lett volna, ha...? kérdés éppen a történelemben értelmezhetetlen, ezért csak azt a megállapítást tehetjük, hogy a Szent István Egyetem számára a tanulmány megjelenése közvetlenül az után következik, hogy 2009. januárjában a gödöllői könyvtár és levéltár Koósné Török Erzsébet igazgató kezdeményezésére, a Szenátus jóváhagyásával felvette Kosáry Domokos nevét. (Az ekkor az aulában tartott ünnepségről és a névadó emléktáblájának leleplezéséről készült egy-egy kép is szerepel a könyvben.)
A könyvbemutató dr. Pálinkás József, az MTA elnöke köszöntőjével kezdődött. Ő Kosáry Domokos „különös józanságát" emelte ki, mi szerint úgy lehetünk a közösségért dolgozó haza-fiak, hogy közben nem keltünk hamis illúziókat, nem mondunk nagyot, ragaszkodunk a tényekhez és mégis hozzáteszünk annyi lelkesedést, amennyi szükséges a cselekvéshez.
Lator László Kossuth-díjas költő, a Széchenyi Akadémia ügyvezető elnöke a négy részből álló emlékkönyvet ismertetve, saját tanulmányát említve elmondta, hogy az Eötvös Kollégium légköre felelt meg a legjobban Kosárynak, mert őt is és a kollégiumot is a teljes szellemi függetlenség, a tekintélyek semmiféle tisztelete, csak a tényeken alapuló ítéletformálás jellemezte.
Romsics Ignác történész arról írt, hogy Kosáry Domokos a Teleki Pál Tudományos Intézet történettudományi tagintézetének 32 éves vezetőjeként miként vélekedett a párizsi béke előkészítéséről. Lator László rámutatott: azt javasolta, úgy kell megtalálnunk helyünket a dunai államok között, hogy lehetőleg minél kevesebb legyen Magyarország dörzsfelülete.
A költő szerint Kosáry Domokosnak a sors állandóan a kezére játszott. Akkor is, amikor go-rombán kiiktatta a magyar tudományos életből. A gödöllői Agrártudományi Egyetem Könyvtárához kerülve is megtalálta az alkotás lehetőségét. A Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába címmel megjelent munkája a magyar történettudomány alapvető értékei közé tartozik. Példát adott arra, hogy agráregyetemen is lehet irodalmi esteket tartani, nagyszerű könyvtárat lehet szervezni egy szétesett könyvtári rendszerből és támaszkodni lehet a munkában a nemzetközi kapcsolatokra.
Dobszay László Széchenyi-díjas zenetörténész, népzenekutató, karnagy elmondta: Kosáry Domokos messze fölébe magasodik korunknak. Fáradhatatlan munkával összegyűjtött a sokféle szakágban egyaránt hiteles tudást. Hihetetlenül széles látókör, lenyűgöző realitás érzék, kiegyensúlyozott és kiegyensúlyozó ítélőképesség, következtető és képzelő erő, valódi humánum és politikai kultúra, ezzel együtt kellően elrejtőzött, derűs érzelmi világ, egy megszenvedett, sokszor legyőzött, mégis, a bundás indulatok tatári művét belső igazságával legyőző hazafiság mutatkozik meg benne.
(balázs)
