Trópus a télben – kéz a kézben
A múlt év végén immár harmadik alkalommal rendeztük meg a Trópus a télben című ismeretterjesztő kiállítást a budapesti Füvészkertben. A rendezvény az ELTE Füvészkert és a Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Karán működő Kertészeti Technológiai Intézet együttműködéséből született. A közösen végzett munka évről-évre szorosabbra fűzi a kapcsolatokat a két intézmény között. Ebben a sajátos kooperációban a Füvészkert biztosítja a patinás helyszínt, a Szent István Egyetem pedig oktatói és hallgatói stábjával vesz részt. A kiállítás szakmai anyagát a két intézmény közösen adja. Fontos kiemelni, hogy a rendezvény rendkívüli mértékben motiválja a gödöllői kertészhallgatókat, akik éber szakmai érdeklődéssel vetik bele magukat a közös munkába.
A kis hős NEMECSEK - csupa nagybetűvel -, ezen a hétvégén garantáltan nem fázott volna meg a Füvészkertben, ahova három napra hamisítatlan trópusi hangulat költözött. A kiállítás célja, hogy a tél kapujában, a kellemetlen, ködös, hideg időjárású napok szürkeségét megtörve, a melegégövi haszonnövényeket szemléletes és játékos formában ismertesse meg a látogatókkal.
A kert főépületében, XVIII. századi vadászkastély felső szintjén melegégövi gyümölcsök, zöldségek és fűszerek kiállítása várta az érdeklődőket. Miután a világ legbüdösebb gyümölcsének, a duriánnak szaga sokkolta szaglóhámjukat, kellemes egzotikus fűszerek illatával feledtethették a bizarr élményt. Képviseltette magát a rendezvény évről-évre jelenlévő díszvendége, a világ legnagyobb gyümölcse, a jackfruit is. Megérthettük végre a pandák - no és persze a megszállott kertészek - bambusz iránt érzett szerelmét is. És, ha már szerelemről esik szó, ne feledkezzünk meg az itt bemutatott legerotikusabb termésről, a seychell-szigeteki diópálma hatalmas magjáról, amely egy pompás női ölet formál. A kiállítótérrel szomszédos helyiségben szakmai ismeretterjesztő előadásokat tartottak a Szent István Egyetem kertészoktatói és -hallgatói. Többek között szakmai gyakorlati beszámolókat hallhattunk a spanyolországi Malagában és az olasz Riviérán járt hallgatóktól. A kastély földszintjén berendezett kávé- és kakaóház idén ismét hatalmas sikert aratott. Végigkísérhettük a forró csokoládé születésének útját egészen a toktermésbe ágyazott friss kakaóbabtól a pörkölésen keresztül az illatos italig.
A gazdag gyűjteményt felvonultató kertben felállított sátrak számos érdekes helyszínt kínáltak a novemberi trópusi sétához. A kastélyban kiállított egzotikus zöldségeket, gyümölcsöket és fűszereket a pálmalevelekből, illetve bambuszból épített trópusi piaci standon meg is vásárolhatták a látogatók. Olyan termékek is szerepeltek a kínálatban, amelyeket Magyarországon máshol nem lehet megtalálni. Így friss kakaótermés, lótuszgyökér, vörös banán, zapotilla és még sok más különlegesség is gazdagította a trópusi kínálatot. Kedvcsinálóként a piac bejárata előtt a Füvészkert igazgatója saját kezűleg sütött banánját kínálgatta a látogatóknak. Indiai vendégkiállítók kelet-ázsiai egzotikus fűszerekkel és gyümölcskészítményekkel képviseltették magukat a kert egyik sátrában. A műemléki pálmaház szomszédságában trópusi gyümölcskóstoló pezsdítette fel a hangulatot. Azonban a forróbb élményekre vágyók megküzdhettek kétféle csilis koktéllal is. Nem tudni, hogy ezeknek a koktéloknak a sikerét az ízük okozta, vagy inkább a költséges fűtési szezonra próbáltak némi belső hőenergiát gyűjteni a látogatók.
A pálmaházba belépő szemüvegeseket hirtelen opálossá váló trópusi világ fogadta. Miután megtörölgették szemüveglencséjüket, a pálmalevelek és banánfürtök alatt bujkálva egy kókuszszüret kellős közepén találták magukat, ahol gyermekek mászhattak kókuszért. Természetesen ez volt az a próbatétel, ahol mindenki sikerrel járt, még totyogó „kismanók" is büszkén szorongatták a zsákmányukat.
Összességében egy kellemes családi hétvégét tölthettünk el a Kertészeti Technológiai Intézet és a Füvészkert jóvoltából. Mindenki megtalálta a kedvére való programot, legyen laikus érdeklődő vagy szakmailag elkötelezett kertész. Ugyanakkor felmerülhet a kérdés: miért vesznek részt a szervezők évről-évre ezen a nem kis erőfeszítésekkel járó, társadalmi munkában megvalósuló rendezvényen? Nos, a válasz egyszerű: mert szeretjük!
