Mészáros Istvánra emlékeztek Gödöllőn
Mészáros Istvánra, a háziállatok mesterséges termékenyítésének hazai megalapozójára, a Magyarországi Református Egyházat több évtizeden át szolgáló közéleti személyiségre, Gödöllő díszpolgárára emlékeztek január 11-én, születésének 100. évfordulóján tisztelői a városi temetőben. Solti László, a Szent István Egyetem rektora, Krassay László alpolgármester és Hegedűs Loránt püspök mondott beszédet, majd megkoszorúzták a sírját. A következőkben Solti László megemlékezését idézzük.
„Száz esztendeje született és négy éve, hogy itt hagyott minket Mészáros István címzetes egyetemi tanár, vasdiplomás állatorvos, a háziállatok mesterséges termékenyítésének hazai megalapozója és évtizedeken át első számú szakmai vezetője. A ma aktív generációk már alig ismerik, hiszen 67 évesen, 1978-ban ment nyugdíjba. Noha az utolsó évtizedben fizikai jelenlétét már kevéssé érzékeltük, mégis tudtuk, hogy közöttünk van, s ha hibázunk, vagy ártunk az ügynek, orrára tolja szemüvegét és felette szigorú rendreutasító, de atyai pillantást vet ránk.
Mészáros István Újpesten született 1910-ben, majd a Lónyai Református Főgimnáziumban végzett középiskolai, illetve felsőfokú tanulmányai után 1933-ban állatorvosi, a következő évben pedig doktori diplomát szerzett. Hetzel Henrik professzor fölfigyelt a tehetséges és ambiciózus fiatalemberre és meghívta az Állatorvosi Főiskola Szülészeti Tanszékére. 1936-ban egy évig az Országos Állategészségügyi Intézetben tevékenykedett. l937 és 1939 között Nagylétán, majd a világégés idején Gödöllőn működött előbb járási állatorvosként, majd a Koronauradalom főállatorvosaként. Később innen került 1946-ban és a Földművelésügyi Minisztérium Állategészségügyi Főosztályára, ahol 1964-ig dolgozott.
Az 1947-ben elindított ló mesterséges termékenyítés, majd az egy évvel később bevezetett szarvasmarha termékenyítés rövid idő alatt polgárjogot nyert az állattenyésztésben és kiváló eredményei csakhamar megmutatkoztak. Az 1952-53-as években már 120 ló termékenyítő állomás működött és összesen mintegy 56.000 kancát inszemináltak. Néhány év alatt az országban 16 szarvasmarha termékenyítő állomás létesült és a hatvanas évekre a teljes állományt, valamint az ötvenes évek elejére az anyajuh állomány felét művi úton termékenyítették.
Mészáros doktor a szervezésben fáradhatatlan volt: laboratóriumot, termékenyítő állomást, fiókállomást épített, elhivatott csapatot alakított ki, inszeminátorokat képezett. A tudományt maga is aktívan művelte, Bölcsházy professzorral közösen szülészeti, meddőségi és mesterséges termékenyítési könyvet írtak. Munkássága elismeréseképpen a Magyar Tudományos Akadémia kandidátusi fokozatot adományozott számára, az alma mater előbb címzetes professzorának habilitálta, majd Honoris Causa doktorává fogadta, és 1963-ban megkapta a legnagyobb elismerést, a Kossuth Díjat. Két alkalommal is kitüntették a Munka Érdemrenddel, másodjára a nyugdíjba vonulásakor. Szaporodásbiológiát oktatott, tanított a Maglódi úton, az Állategészségügyi Felsőfokú Technikumban. Sikerrel lobbizott a kormányzatoknál, noha világnézetét ég és föld választotta el az akkori döntéshozókétól.
A hatvanas évek második felétől az Országos Mesterséges Termékenyítő Központ igazgatója - ez a Remény utcai intézmény egy kis ékszerdoboz volt, ahol kandidátusok, későbbi akadémiai doktorok nőttek föl a keze alatt. Személyéhez köthető az immunogenetikai, a vércsoport, a mikrobiológiai és a kromoszóma laboratórium. Kifejlesztik a spermamélyhűtés hazai technológiáját. Pista bácsi továbbra is lankadatlan, létrehozza a központi szaporítóanyag-depót, bekapcsolja az országot a szarvasmarha tenyésztés nemzetközi integrációjába.
A hetvenes évek elején az iparszerű sertéstelepek kialakulását követően a központosított kanállomások rendszerbe állítása szintén a vezetése alatt álló csapat érdeme. Nyugdíjazása előtt utoljára még egy nagy feladatot fölvállal: a főállomás koordinálja az akkor vadonatúj biotechnika, a szarvasmarha embrió-átültetés hazai megvalósítását.
A tények rideg felsorolása nem elég, ennél sokkal fontosabb a mögötte levő ember. Tanítványai, kollégái és követői mind mást tanultak el tőle: egyikük az íráskészséget, az egyszerűsítésre törekvő szabatos kifejezésmódot, másikuk pedig a szakma iránti alázatot. Puritán protestáns személyiségének kisugárzása ma is hat ránk, megmutatja mi az érték és mi a talmi, talán könnyebben igazodunk el a világ dolgai között.
Mészáros István professzor úr, valamennyiünk szeretve tisztelt Pista bácsija a Magyarországi Református Egyház hat évtizedes szolgálatát követően 2006-ban adta vissza lelkét teremtőjének. Néhai presbitere és világi gondnoka emlékét kegyelettel őrzi a Gödöllői Egyházközség, továbbá szerető családja, három gyermeke, nyolc unokája, három dédunokája, valamennyi volt munkatársa, állatorvosok és inszeminátorok, vezetők és beosztottak. Róla méltán elmondható, hogy pályáját sikerrel befutotta, harcait megharcolta és a hitét megtartotta. A biológiai forradalom folyton változó világában talán kissé anakronisztikus kijelentés, mégis igaz: ércnél maradandóbb művet alkotott."
Balázs Gusztáv felvételei
