Tükröződések – új üvegfal a kollégiumban

A Gödöllői Kollégium B épületében december 17-én adták át ünnepélyesen Komoróczky Tamás és Németh Zsuzsanna „Tükröződések" című üvegfalát. Köszöntőt mondott dr. Bujáki Gábor kollégiumi főigazgató, majd Sarankó Márta irodalmár méltatta a művet és az alkotókat.

A program musical délutánnal folytatódott, melyen Németh Anikó, Pintér Tibor, Vörös Edit, Mező Zoltán, Szabó Dorottya, Béketi Viktória és a Sziget Színház Musical stúdiósai léptek fel. A következőkben Sarankó Márta méltatását közöljük. 

Mottó

(1)

„...nem az a költő feladata, hogy valóban megtörtént eseményeket mondjon el, hanem olyanokat, amelyek megtörténhetnek és lehetségesek a valószínűség vagy a szükségszerűség alapján."

(Arisztotelész: Poétika)

(2)

 „Ha a Giocondáról, vagy teszem azt,
Tizian Kesztyűs férfijéről
ránk maradhatott volna egy
skatulyára való amatőr fénykép,
vagy a hangjuk magnetofonszalagon, vagy
egyenesen néhány tekercsnyi
szines hangosfilm felvétel... bizonyára
volna némi érdekessége annak is,
hogy levetíthetünk egy-két ilyen
töredékes, a modellek valóságos
életéből vaktában megőrzött kockát."
(Tandori Dezső:
Egy talált tárgy megtisztítása)

A modellek most a szobor nőalakjai, valóságos életük pedig az volt és az marad, hogy egy ház előtt állnak a homlokzatnak háttal, a távolba nézve, talán az érkezőkre, talán változásra várva. Ezentúl - már megtisztult tárgyként - az eddiginél több közük lesz a házhoz, mert amikor az egykori alkotók (az építész és a szobrász) munkáiból új egységet teremtenek, az épület és a szobor megszokott együttlétének egyik alapelemét teszik hangsúlyosabbá a mai művészek. A reflexióra reflektáló kompozíció révén a tükröződés erősebbé válik, jelentése bővül. Egy ablaküveg tükrében is végtelen számú kép generálódhat a szemlélők mindenkori helyzetétől, a külső környezet változásaitól, a napi fényviszonyoktól, az évszakoktól függően. Ezek a hatvanas évek presszóinak hangulatát idéző - így a szobor és az épület keletkezésének idejére is reflektáló - tükrökkel kombinált színes üvegfelületek viszont a véletlen befolyásolásával hatnak: úgy hoznak létre folyton változó műalkotást a lehetséges nézőpontokból adódó különbségeket kihasználva, hogy megmarad a végtelen szám, de megmarad az alkotók szándéka is minden képben, amely a valószínűség vagy a szükségszerűség alapján megtörténhet és lehetséges.

És megmarad az optimizmus, amely a két térbeli elem, a szobor és az épület egymás mellett állását a színek dinamikájával osztott tükröző síkfelülettel véglegesíti - az egymás mellett való létből együttállássá. Mert külön-külön nem így léteznének.

Ha nem a „talált tárgy megtisztításával" kezdtem volna, akkor azzal, hogy először a bécsi parlament előtti Pallas Athéné szökőkúton láttam egymást átölelő női aktokat ábrázoló köztéri szobrot. Ők nem a távolba, hanem egymásra néznek, vízben tükröződő alakjuk két folyó allegóriája. Az itt álló két lány pedig lehetne talán a befolyásolható véletlen - most már fényes - példája.

Ottlik Géza (akitől Tandori a második mottó mondatát idézi) máshol így fogalmaz: „Néző vagy az ingyen moziban. Aztán belekerülsz, ideiglenes látogatónak. [...] Tapasztalatokat gyűjtesz és rendezel, hogy kiismerd magad benne. Vannak szemlélhető mintáid, rápróbálgatod őket az újabb és újabb tapasztalataidra. Például a mozivászonra ráillesztesz egyet a geometriáid közül. Amit látsz, azt kétféle módon, jobbra-balra, vagy lefelé-fölfelé tudod szándékosan változtatni. Ezt jól kikísérletezted, tehát a világ síkban fekszik, elhiheti neked mindenki. De jön egy harmadikféle változtatási lehetőség: azt tapasztalod, hogy a képet lehet nagyobbítani és visszakisebbíteni, mintegy előre-hátra elmozdulással. A világ tehát térben fekszik. A tér-mértanod is beválik, nem egy kísérletezés után. Nagyszerű. Tehát ilyen a világ. Kiismered magad, és nem mész neki a falnak. De egyelőre még óvatos vagy, és egy árnyéknak se mész neki, egy tükrözésnek se, mert még nem felejtetted el, hogy ez csak a te elképzelésed a világról, a legfeljebb csak erősen valószínűvé tehető feltevéseid. Nem biztos, hogy tényleg ilyen. És biztos sosem lesz: nem lehet, mert az ingyen mozi és te, aki nézed: nem egy helyen vagytok. [...]

Viszont testközelben, látótávolságra, még tovább is, kiismered magad a vélt világban, messzemenő valószínűséggel."

(Ottlik Géza: Buda)