„Hogy lássa hasznát Isten, ember, ország...” – Egyetemisták a tanyákon

Több mint százhúsz egyetemi, főiskolai hallgató és harminc oktató vesz részt a második kiskunsági Tanyakollégium munkájában. A kutatás, amely a múlt év őszén kérdőíves felméréssel kezdődött, ez év tavaszán mélyinterjúkkal folytatódott. A cél egy tanyatörvény előkészítése. A törvény tervezete várhatóan az ősszel kerül a parlament elé.

DR. DULAI SÁNDOR

A Tanyakollégiumot első ízben 2002 őszén szervezte meg a Lakiteleki Népfőiskola, az MTA Regionális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézete és a Szent István Egyetem – Lezsák Sándor és dr. Csatári Bálint igazgató, valamint dr. Szendrő Péter rektor vezetésével. A 24 Kecskemét és Kiskunfélegyháza környéki település tanyáin készült kérdőíves felmérések és mélyinterjúk eredményeként egy év múlva az ifjú kutatók olyan ajánlásokat fogalmaztak meg a kormányzat és a pártok számára, amelyek alapul szolgáltak a további kutatásokhoz és a tanyákkal kapcsolatos számos intézkedéshez.

A kutatásokat az Alföldi Tudományos Intézet és a Városépítési Tudományos Intézet később, az Országos Területfejlesztési Hivatal kezdeményezésére kiterjesztette a Duna-Tisza közi Homokhátság egészére, annak 104 tanyás településére. Itt él az ország tanyai lakosságának közel kétharmada, s bár más vidékeken – például Békésben vagy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében – vannak sajátos problémák is, a Homokhátság, illetve a Kiskunság tanyavilágának helyzete, lakóinak véleménye lényegében tükrözi az egész magyar tanyavilág állapotát. A 2002-2003-as kiskunsági Tanyakollégiumban megkezdődött kutatómunka így válhatott kiindulópontjává annak a folyamatnak, melynek eredményeként 2009 májusában, ötpárti egyetértéssel, országgyűlési határozat született a tanyák és tanyás térségek megőrzéséről és fejlesztéséről.

A határozat kinyilvánítja, hogy a tanya, a tanyás településrendszer és gazdálkodási forma a magyar nemzeti örökség része, és fennmaradása, új életre keltése, fejlesztése nemzeti érdek. Az Országgyűlés felkérésére készült kormányjelentés megállapítja, hogy a magyar tanyavilág, melynek lélekszáma a 40-es évek végétől az ezredfordulóig 1,1 millióról 200 ezerre csökkent, napjainkra szerkezetében és lakóinak összetételében is jelentősen átalakult. Míg a 70-es évekig a tanyai élet gyakorlatilag a mezőgazdasági őstermelésen alapult, manapság a tanyai településforma és a mezőgazdasági termelés egyre inkább elszakad egymástól. A külterületek egy részén a növénytermelésen és az állattartáson túl kisipari és szolgáltató tevékenység is folyik, megjelent a turizmus, és növekszik a gazdasági szerep nélküli lakótanyák, nyaralótanyák száma. A mezőgazdasági árutermelés ma már legfeljebb a tanyák egyharmadában tekinthető a családok legfőbb jövedelemforrásának, szerepe azonban újra nő. Az Európai Unió szigorúbb városi és községi állattartási feltételei miatt például egyre többen próbálkoznak ismét tanyai állattartással. Ám az értékesítés gyakran bizonytalan, az árak alacsonyak, a megélhetést bürokratikus akadályok is nehezítik. És vannak tanyák, ahol ma sincs villany, a tanyavilág nagy részében rosszak az utak, gyenge a közbiztonság, a talajban fogy a víz, kevés a támogatás.

Az unió fogalomtárában pedig sajnos még ma sem létezik a tanya, helyette a külterület vagy a külterületi lakott település kifejezést használják. Ezért is nehéz a lehetséges uniós támogatásokat hazánkban kifejezetten a tanyafejlesztési célokhoz kapcsolni, a tanyán élők egyelőre inkább csak más mezőgazdasági és vidékfejlesztési forrásokból részesülhetnek. A tanyafogalom bizonytalansága miatt nehéz azt is meghatározni, hogy Magyarországon hányan élnek valójában tanyán és hányan külterületen. A hagyományos értelemben vett tanyán talán százezren sem, külterületen viszont valószínűleg háromszázezernél is többen. Erről a 2011-es népszámlálás után kaphatunk pontosabb adatokat; addig is kérdés, tanyának számít-e mondjuk egy nagyvárostól száz méterre levő, vezetékes gázzal, vízzel, szennyvízcsatornával, műúttal ellátott lakóépület – ahol mezőgazdasági tevékenység nincs, legfeljebb kutyát, macskát tartanak –, vagy egyszerűen csak külterületi háznak.

Ilyen gondolatok jegyében indult a második kiskunsági Tanyakollégium, melynek végső célja egy tanyatörvény előkészítése. Ez a törvény garantálhatja a tanyákon élőknek ugyanazokat a jogokat, amelyek bárkit megilletnek az országban. Fő feladata az esélyegyenlőség megteremtése az oktatásban, az egészségügyben, az érdekképviseletben és más területeken, az életkörülmények és a megélhetés javítása, a társadalmi érvényesülés lehetőségeinek növelése a tanyán lakók számára.

Nagyon fontos, hogy ne „odafönt”, a megkérdezésük nélkül dőljön el, hogy mit foglaljon magába a törvény, hanem a legmesszebbmenőkig épüljön a véleményükre, a javaslataikra. A múlt év őszén végzett kérdőíves felmérés után ezért készültek most ismét mélyinterjúk a tanyákon és úgynevezett fókuszcsoportos interjúk az önkormányzatok vezetőivel, tanyaügyben illetékes embereivel az első Tanyakollégiumban is vizsgált 24 településen: Ágasegyházán, Ballószögön, Bugacon, Bugacpusztaházán, Csongrádon, Fülöpházán, Fülöpjakabon, Gátéron, Helvécián, Jakabszálláson, Jászszentlászlón, Kerekegyházán, Kocséron, Kunszálláson, Lakiteleken, Móricgáton, Nyárlőrincen, Orgoványon, Pálmonostorán, Petőfiszálláson, Szentkirályon, Tiszaalpáron, Tiszakécskén és Városföldön.

A Tanyakollégiumnak az eredményes kutatómunkán túl az is célja, hogy a leendő vidéki értelmiség tagjai – a munkában a gödöllőieken kívül jászberényi, kecskeméti, gyöngyösi, szarvasi és budapesti hallgatók is részt vesznek – tanyaélményhez jussanak, tapasztalatokat szerezhessenek, megerősödjön a hivatástudatuk, a tanyák sorsa iránti elkötelezettségük. Az első Tanyakollégium hallgatói ma már mindannyian diplomás fiatalok. Agrármérnökök, kertészmérnökök, közgazdászok, pedagógusok, vidékfejlesztő szakemberek. Szétszéledtek az országban, nem egy közülük külföldön, európai uniós intézményben dolgozik. Abban, hogy az unió gondolkodásában az elmúlt években tovább erősödött a helyi értékek, hagyományok tisztelete, a régiók sajátosságaira épülő, fenntartható fejlődés elősegítése, nekik is szerepük van. S bizonyosan sokat tehetnek azért, hogy az EU vidékpolitikájában a tanya is a helyére kerüljön.

Azok között, aki az első Tanyakollégium munkájában még hallgatóként vettek részt, vannak, akik immár tanárként tértek vissza Lakitelekre. Jó volt látni lelkesedésüket, érezni a hitüket. S  a csoportok zárónapon elhangzott beszámolóiból is kiderült: ez a hit valahogy mindenkire átragadt.

A szerző felvételei