Dr. Szendrő Péter: Szent István Egyetem anno domini 2000

1. Az előzmények

A 90-es évek második felétől érlelődött a kormányzati elhatározás a magyar felsőoktatás átalakításáról, kevesebb és ütőképesebb állami finanszírozású intézmény létrehozásáról. Az ezredforduló közeledtével felgyorsultak az események. Az integráció így nem szerves fejlődés eredményeként az intézmények kezdeményezésére, hanem kormányzati döntés következményeként jött létre.

Ugyanakkor már Kocsis Károly rektor törekvései között szerepelt a GATE bővítése. Volt is jelentkező: Budapestről az Ybl, a szolnoki, az egri és a jászberényi főiskola. Nem volt idegen a GATE számára a hálózatos szerkezet sem, hiszen korábban Mezőtúr, Nyíregyháza, Gyöngyös is a GATE keretében működött egy-egy időszakban.

Pokorni Zoltán minisztersége alatt kezdettől teret nyert az intézmények számát megfelező integrációs törekvés. Ezt nemcsak finanszírozási, de hálózatfejlesztési szempontok is indokolták. Valamint az is, hogy Kiss Ádám helyettes államtitkár ekkor írta alá Bolognában a Kormány nevében csatlakozásunkat az európai felsőoktatási térséghez.

Így 1999 tavaszától, amikor átvettem a GATE irányítását, az év hátralevő része már az integráció előkészítéséről szólt, na meg arról, hogy az agrár-felsőoktatás sajnálatosan kikerült a földművelésügyi tárca fennhatósága alól. Szeptembertől ideiglenes tanácsok, előkészítő bizottságok működtek és október 15-én 75%-os bizalommal megválasztásra került az új egyetem rektora.

A GATE tehát már fél évvel a tényleges integráció előtt az „autonómia és együttműködés” jegyében nekilátott a Gödöllői Universitas megszervezéséhez. Megszületett az új egyetemi újság, a „Szent István Egyetem”. Első, ingyenes számának címlapján három szalagcímmel: „Születő félben”, „Az új egység esélye”, „Kilencmilliárdos pályázat”. Sajnos azonban nemcsak az újság volt ingyenes, hanem az integrációt is pluszforrás nélkül kellett megvalósítanunk.

2. A megalakulás

Az ezredfordulón „Tudással a Vidék-Magyarország felemelkedéséért” küldetéssel indult a tényleges közös munka. A paritásos alapon felálló menedzsment (gazdasági főigazgató: Lugosi Gábor, Villányi út; oktatási rektorhelyettes: Füleki György, Gödöllő; tudományos rektorhelyettes: Harnos Zsolt, Villányi út; külkapcsolati rektorhelyettes: Scheiber Pál, Állatorvos-tudományi Kar; főtitkár: Guth László, Gödöllő; a több karú kampuszok elnökei: Papp János, Villányi út, Villányi László, Gödöllő) nagy lelkesedéssel és empátiával, minden érzékenységre figyelemmel látott a munkához.

Megfogadtuk Szent István királyunk 1000 éves intelmét: „Tartsd becsben a jövevényeket, hogy jól érezzék magukat nálad”.

Mégis félelmek, ellenérzések, feszültségek jellemezték az első éveket. Néhány ezek közül: A kertészek nem akarták elveszíteni fővárosi beiskolázási bázisukat, az arborétumot, a soroksári tangazdaságukat. Az állatorvosok ugyancsak a Gödöllőn létesítendő megaegyetem tervétől idegenkedtek. Óvták az éppen felépült, de már SZIE-ként felavatott Üllő-Dóra majori nagyállat klinikát, a kar egyediségét a világban, Európában és Magyarországon. A műemlék épületegyüttesüket, az évi 30.000 kisállat esetet, amelyek klinikai hátterét adták az oktatásnak. Féltették a sikeres és gyümölcsöző idegen nyelvű képzést. Jászberény a gödöllői tanárképzéssel való integrációtól tartott. Gyöngyös, intézetként a GATE része volt, de vélt és valós sérelmei miatt folyamatosan önállósodni készült. Emiatt a SZIE keretében is csak nehezen akklimatizálódott. Kiválási törekvése egyre jobban fokozódott. Az Ybl idegenkedése elsősorban a budapesti székhely és tradíció elvesztése okán alakult ki, míg Kompolt a féktelen belső privatizálás kontrolljától, megszűntetésétől tartott.

Közös aggodalmat okozott a gödöllői hegemónia és az integrálódó kampuszok diszciplínáinak elszürkülése. Az egyetemi központ és a gödöllői kampusz összemosódott finanszírozása, az áttételes irányítás bonyolultsága, a gazdasági önállóság elvesztése (hiszen egy a számla, egy a költség, egy a bevétel) de a párhuzamos szakok egzisztenciális rivalizálása, az integrálódó gyakorlati képzés, és az is, hogy az intézményfejlesztés kizárólag a gödöllői kampuszt érintené.

3. Kezdeti működési zavarok

Az integráció létrejöttével, az autonómia jegyében a kormányzat magára hagyta az intézményt. Forrásbővítés helyett a központ, akármennyire is takarékos volt a gazdálkodása, kényszerűségből a költségvetési bevétel 10%-ával kellett, hogy megkurtítsa a tagintézmények korábbi anyagi lehetőségeit. A fenntartó által támogatott infrastruktúrafejlesztés helyett, kormányzati privatizációs ambíciókat kellet folyamatosan hárítani. Budán a Villányi úti arborétum és kampusz értékes telkei, Pesten pedig az ÁOTK műemlék épületegyüttese jelentették a csábítást, amelyet igen nehéz volt leküzdenem. Ez ugyan sikerült, de megrengette a bizalmat az integrációban.

Az integráció elfogadható lett volna a tagintézmények részéről, amennyiben erre több idő adatott volna, és főként a kiköltözést megelőzően Gödöllőn felépült volna egy Wageningenhez hasonló egyetem-város, és egy Louven la neuf-i mintára létesített kollégiumfalu.

E nagy ívű elképzeléseink támogatása helyett, fogalmazási gyakorlatokat végeztetett velünk az oktatási kormányzat. Ennek folyományaként több, mázsányi intézményfejlesztési terv került benyújtásra, majd elfogadásra. Készítésük össze-össze ugrasztottá az integráció szereplőit, de végtére is intézményfejlesztési támogatás csak nem érkezett. Igaz, hogy ma is van egy érvényben lévő 3,5 milliárdos ígérvényünk, amit Pálinkás József miniszterrel írtunk alá nagy boldogan 2002 tavaszán.

Az új Kormány képviseletében Magyar Bálint miniszter az integráció pártolása helyett, konfliktust nyugtató, a rektort megkerülő leválási tárgyalásokkal gyengítette az egyetemet. A feltétlen szükséges kollégiumfejlesztések és az elkerülhetetlen felújítási munkálatok helyett főképp a retorika uralkodott, no meg a nehezen törleszthető PPP-k szorgalmazása.

4. Sikereink

Még két esztendő sem telt el a SZIE megalakulásától, amikor is a tíztagú, 200 tanszékkel működő (valamennyit végiglátogattam), 3.000 munkavállalóval és 35.000 hallgatóval rendelkező új egyetem az ország legnagyobb - több városban működő - tekintélyes felsőoktatási intézményévé vált. A fejlődést azonban nehezítette a jogelőd intézményi, kari, tanszéki és egyéni individualizmus.

Mindez ma már egy évtized távlatából lassan oldódni látszik. Ezt segítendő már az első években közös informatikai rendszer alakulhatott ki, ehhez 1,5 milliárd projekttámogatást is sikerült szerezni. További l milliárd FVM támogatással kiépültek az integrált gyakorlati bázisok és 1,5 milliárdot az infrastruktúrára is fordíthattunk.

Schulek Ágoston sportigazgató munkásságának köszönhetően az új egyetem nevet szerzett a sportvilágban is. Akkor NB I-es vízilabdacsapatunk volt és elsőként írtuk alá Schmitt Pállal a SZIE és a MOB együttműködését az élsportolók egyetemi felvételéről, tanulmányi támogatásáról.

5. Lobbi erő és a győzelmi esélyek

A SZIE lobbi ereje kezdettől fogva gyenge, mégis kivédtük a szétbombázást, a kaposvári állatorvosképzés kezdeményezést. A hátrányos finanszírozás, a beruházások elmaradása ellenére, működőképesen, 3 milliárdos tőketartalékkal zártuk a rektori ciklust. De a Villányi úti kampusz és Gyöngyös kiválását is konszolidáltuk.

Ezzel persze sokat „nyertek”? riválisaink, ellenzőink, de még többet vesztett a magyar vidék. Hiszen a négy kar távozásával hosszú évtizedekre elveszett annak az esélye, hogy Magyarországon létrejöjjön egy sikeres, a vidékfejlesztést szolgáló megaegyetem. Mindezek ellenére győzött, él, működik és fejlődik a SZIE. A hálózati struktúra életképes. Ma már kilenc karon, hat kampuszon közel 18.000 ezer hallgatónk tanul (Budapesten, Gödöllőn, Jászberényben, Szarvason, Békéscsabán és Gyulán).

Konstruktív és kooperatív munkát végez az egyetemi vezetés és a szenátus. Belső-adósság tűrő, de nem veszteséges a gazdálkodás. Nehezen, de fenntarthatok a kényszerű PPP konstrukciók.

„Kiváló egyetem” státusz, versenyképes K+F, értékes személyi bázis és főképpen jó diplomák jellemzik a SZIE-t.

6. A mai SZIE-t megalapozó törekvések

Kialakult a szervezet, a kari, területi és központi menedzsment összhangja. Létrejött az időkímélő videokonferenciás vezetői értekezletek, egyetemi tanácsülések rendszere. Megvalósult az integráción belüli kari önállóság, a karközi tanüzem, megerősödött és hasznossá vált a GAK Kht. A KTI fúzióval (Heszky László javaslata elfogadást nyert) versenyképessé vált az MKK. Fejlődésnek indult Babat, Dóra-major és Szárítópuszta. Konszolidáltuk Kompoltot. Kampusz-független tanszékcsoportok, keretintézetek alakultak. Teret nyert a könyvtár, az informatika és a nyelvi képzés (Zöld út Nyelvvizsga Központ) egyetemi szinten összehangolt működése.

Megalkottuk máig is használatos jelképeinket. Arculati kézikönyv készült. Egyetemi szín, zászló, jelvény és embléma került elfogadásra. Magyar hagyományokon alapuló talárok készültek. Mindez csaknem társadalmi munkában, igen szerény díjazás fejében.

Kitüntetéseket alapítottunk (aranygyűrű, arany és ezüstérem, arany és ezüst babérkoszorú). Bevezettük a Szent István Előadásokat, a Szent István Ösztöndíjat. Kocsis Károly, Bujáki Gábor és Fehér Károly munkája nyomán jól működött a Szent István Nyári Egyetem (ezen belül a ma is népszerű fogathajtó és főzőverseny). Kitaláltuk a Szent István vacsorát (átvette Gyöngyös: Károly Róbert vacsora címen), az üllői Szent István fogathajtó idényzárót. Újszemléletű gólyabálokat, egyetemi és kampuszrendezvényeket, tanévnyitókat és tanévzárókat kezdeményeztünk. Szent István Egyetem mérföldkövet avattunk Gödöllőn. Az István utcában megindult a Kisállat Klinika korhű és igen korszerű rekonstrukciója.

Számos új szak, szakirány született és megalapoztuk a BSc, MSc képzési formákat, amelyek bevezetését és akkreditációját később, mind a MAB alelnöke is segítettem. Kiteljesítettük a PhD Doktori Iskolák tevékenységét, melyhez nagy segítségemre voltak az Országos Doktori és Habilitációs tanácsi elnökségem során szerzett tapasztalataim. Távoktatási modulokat építettünk a levelező képzésbe. Kiteljesedett a Duna Televízióval közös kommunikációs kurzusok köre. Megerősödtek külkapcsolataink, nőtt a tudományos teljesítőképesség.

7. A SZIE máig ható kezdeti szellemisége

Felvidék, Délvidék, Kárpátalja és különösen Erdély (Csíkszereda) tekintetében bővültek a határon túli képzéseink.

Létrehoztuk és működtettük az Újságírók Baráti Asztalát (ahol vendégül láttuk a kor vezető politikusait, köztük Dávid Ibolyát, Németh Imrét és Stumpf Istvánt). A társadalmi szenátus a gazdaság prominenseinek széles körű részvételével működött. A hallgatói önkormányzatnak átadott mosodából „agymosoda”, dohos pincehelyiségekből elegáns kulturált teázó épült. A „Szent István Egyetem Másik Arca” kezdeményezés keretében kiadtuk oktatóink és hallgatóink közös verseskötetét, képzőművészeti alkotásaik válogatását, és a botanikus kertek szépségeit felsorakoztató színes albumot.

Két 1000-1000 oldalas kötetben megjelentettük a Szent István Egyetem tantervgyűjteményét (Illés B. Csaba munkáját dicséri), és egy további vastag kötetben (Hajós Lászlóné szervezésében) a 2000-2002-ben végzettek teljes névsorát. Tudományos almanachot alapítottunk és kiadtuk az első köteteit.

A Tisza szennyezésekor a károk felmérésére, enyhítésére, a kistelepülések szolgálatára, az agrárértelmiségi szolidaritás bizonyítékául Lakitelken létrehoztuk a több százfős Tisza Kollégiumot. Hasonló célokkal ugyancsak lakiteleki együttműködésben megvalósult a ma is működő Tanyakollégium.

Zárszó

Amiről pedig most szó esett csak gondolatvázlatok. A múltból feltörő érzések, cselekedetek és a közös eredmények. A 10 éves SZIE kezdeti történetének adalékai.

Végül is a Szent István Egyetem jókor és jó időben született. A számos gond, ellenérzés és a négy kar kiválása sem törte meg. A fejlődés és a konszolidáció a következő rektori ciklusokban is folytatódott.

Az alapok jók és meggyőződésem, hogy az első négy év sok tapasztalata és eredménye biztosan beépül virtuális alma materünk falazatába.

Az pedig, hogy „Quo vadis Szent István Egyetem?”, már a jövő nemzedékek kérdése és feladata.

Köszönöm, hogy ennek a nagyszerű egyetemnek alapító rektora lehettem, köszönöm sokak támogatását és végezetül köszönöm megtisztelő figyelmüket is.