Dr. Villányi László: Évnyitó az évfordulók jegyében
A szokásosnál emelkedettebb volt az idei évnyitó, három kerek évfordulót is ünnepelt a Szent István Egyetem. Az első: kilencven éves a magyar egyetemi agrároktatás. Többen talán felkapják erre a fejüket, hiszen közismert a keszthelyi Georgikon, a mosonmagyaróvári és debreceni gazdasági felső tanintézet története, de ezekben nem folyt egyetemi képzés. Az 1871/72-es tanévvel kezdte meg működését a Királyi József Műegyetem. A világon ez volt az első műszaki felsőoktatási intézmény, amelynek nevében az egyetem szót viselte.
Tanulmányi rendje szerint középiskolai érettségivel nyerhettek felvételt a hallgatók és az egyetemes szakosztályban kezdték tanulmányaikat. Két éven át természettudományi és más általános tárgyakat hallgattak, s ezután léphettek át a választott hároméves technikai szakosztályba. A tanulmányokat szigorlatokkal fejezték be. A Műegyetem 1901-ben megkapta a doktori cím adományozásának jogát, amellyel először 1902-ben élt. 1920-ban indult a mezőgazdasági képzés.
Az intézmény 1934-ben szerveződött át, ekkor vette fel a Magyar királyi József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem nevet. Az új intézmény öt karon (mérnök és építészmérnöki; gépész- és vegyészmérnöki; bánya-, kohó- és erdőmérnöki; mezőgazdasági és állatorvosi; közgazdaságtudományi) folyt az oktatás.
A második évforduló: hatvan éve, 1950-ben költözött ki a Mezőgazdaságtudományi Kar Gödöllőre, beteljesítve azt a fél évszázados tervet, hogy a település legyen a hazai agrártudományok központja. A királyi kastély miatt ugyanis Gödöllőre nem engedtek nagyipart telepíteni. Ez azonban nem vált a nagyközség kárára, ugyanis sok udvari szolgáltatást végző mester telepedett meg a birtok vonzáskörzetében, és a sznobériára mindig hajlamos nagypolgárság is szívesen nyaralt a királyi család közelében. A nagyipart pótlandó az isaszegi út mentén egymás után létesültek azok a kutató intézetek, amelyek ma is a boldog békeidők érzetét keltik. Ezek építésével egyidőben fogalmazódott meg a gondolat, hogy az egyetemi agrárképzés itt valósuljon meg. Ezt a gondolatot még Móricz Zsigmond is papírra vetette.
A megvalósulásra azonban még várni kellett egy fél évszázadot! Megszenvedni két háborút, két országcsonkítást és egy gyökeres hatalomváltást, amely többszázéves berendezkedést forgatott fel fenekestül. Ez a felfordulás tragikus volt a premontrei rend számára, de az üresen és a háborús rombolásból jórészt újjá épített hatalmas épületkomplexum a legalkalmasabb helye lett az új egyetemnek.
A harmadik évforduló: tíz éve jött létre a Szent István Egyetem. Bár ez a tíz esztendő is meglehetősen mozgalmas volt, elmondhatjuk, hogy a hazai egyetemi agrárképzés, és alma máterünk szerencsésen vészelte át a nehezebb periódusokat és sikeresen használta ki a fellendülést hozó időszakokat. Nyilván ez több okra vezethető vissza, de leginkább arra, hogy a látszat ellenére a magyar ember a tudatában hordozza a földművelés szeretetét, s ebből adódóan a társadalom a legutóbbi időkig megfelelő alázattal viseltetett a gazdálkodó ember iránt. Ez a viszonyulás áthatotta a közigazgatást és a politikai vezetést is.
A magyar agrároktatás teljesítménye és színvonala azonban nem elsődlegesen a külső körülmények eredménye, sokkal inkább annak az oktató-kutató gárdának, amely nyitott volt a nemzetközi eredmények befogadására, és a politikai berendezkedéstől függetlenül a kelet-közép-európai térségben helyzeti előnyt harcolt ki és azt mindig meg is tartotta. A magyar agrár felsőoktatásra mindig jellemző volt az elméleti és gyakorlati ismeretek harmonikus egysége, a következetes minőségelvűség, a tanári-kutatói szigorúság, az értékrend és szemléletalakítás, valamint mindebből fakadóan egyfajta küldetéstudat.
Az évforduló azonban nem csak visszatekintésre, de erőgyűjtésre, jövőképformálásra is alkalmat ad. A Szent István Egyetemnek nyilván azon az úton kell járnia, amelyen az elődök is jártak, de a kor követelményei szerint változnia is szükséges. Nem könnyű feladat ez, hiszen sok zavaró körülmény nehezíti az iránytartást. A szorító gazdasági körülmények, a demográfiai okokból csökkenő diákság, a tömegképzés előtérbe kerülése és abból fakadóan a gyakorlati képzés visszaszorulása afelé mutat, hogy itt az ideje a felsőoktatás gyökeres reformjának. Ezt az agrár és vidékképzés sem kerülheti el.
A gondok ellenére én optimista vagyok, s nem csak azért, mert egy dékánnak illik optimistának lennie. Hiszem, hogy a magyar agrár felsőoktatás meg tudja őrizni előnyét a nemzetközi mezőnyben, a Szent István Egyetem pedig itthon is tovább erősítheti pozícióit. Intézményünk talán soha nem volt olyan jó pozícióban a vidék és agrárprofilú egyetemek között, mint most. Mutatja ezt kiváló egyetemi címünk, és a karra jelentkezők kimagasló száma. Láthatjuk azonban azt is, hogy minden félévben meg kell küzdenünk a helyünkért, minden diákért. S nem elég csak a diákot az alma máter falai közé csábítani, felelősséggel tartozunk az életben való helytállásáért is. Azt hiszem ez az elkövetkező évek legnagyobb kihívása!
