„Az élet misztériumát tanulmányozhatom” - Beszélgetés dr. Solti László rektorral, az MTA rendes tagjával
RÉTI (LANTOS) LÁSZLÓ – BALÁZS GUSZTÁV
- Olvasóink nevében gratulálunk a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává történt megválasztásához, továbbá hogy a Magyar Rektori Konferencia plénuma Kolozsvárott az MRK elnökségébe választotta!
- Jól esik a figyelmességük, köszönöm. Az MTA Közgyűlésének személyemet érintő mostani döntését természetesen nagy megbecsülésként élem meg kutatóként, oktatóként, s persze úgy is, mint a tudományos-szakmai közélet szereplője. Igazából azt remélem, hogy az elismerés hozzájárul egyetemünk nevének és jó hírének gyarapításához, gazdagításához, öregbítéséhez, ami most is jó pozíciót mutat, bár még nincs a zenitjén. A 69 felsőoktatási intézmény nem hivatalos rangsorában a hetedik helyre kerültünk. Hagyományaink arra predesztinálnak, hogy jobban sáfárkodjunk erőinkkel, ne engedjünk a minőség követelményéből a „felhígulás” irányába mutató kényelmességnek, nyomásnak. Épp ellenkezőleg - gyarapítsuk az értékeket. Egyetemünk épületeiben sok helyütt találkozni nagynevű elődök arcképével, rájuk emlékeztetető márványtáblákkal. Ők a követésre méltó egyetemi példák, a mérték kiválasztásának meghatározói, értékteremtők, az értéktudat hordozói.
Az MRK Plénumának választása nagyobb részben a Szent István Egyetem elismerése, és ezt még nagyobb örömmel fogadom. Annak visszaigazolása, hogy ott vagyunk a magyar felsőoktatás élbolyában. Valószínűleg az egyetem érdekeit is eredményesebben tudom majd képviselni ebben a köztestületben.
- Ha rektor úr kicsit „játszani is enged” minket, megkérdezzük, ha csak jelzőkkel illethetné eddigi szakmai pályáját, melyek lennének azok, amelyeket kiválasztana?
- Nagy valószínűséggel a „nehéz”, a „szép” és – ha lehet ilyet mondanom – az „eredményes” jelzőkkel „operálnék”. Ezekhez még hozzátenném a „véletlent”, amit rögtön ki is kell valamelyest, legalább futólag bontanom. Miután elvégeztem az Állatorvos-tudományi Egyetemet, egész másképp formálódott a pályám, mint ahogyan elképzeltem és az indulásból következett volna. Egy év orvosi praxis után kerültem vissza az egyetemre, de nem oda, ahová korábban hívtak, hanem a mai tanszékemre. A klinikai tanszéken dolgozó ember azonban a tanítás mellett óhatatlanul belemerül a kutatásba is; megszerettem a szaporodásbiológiát. Akkori tanszékvezetőm támogatásával egy dániai ösztöndíjjal kezdtem el az állat-biotechnológiai kutatásokat. Nyilván ennek is köszönhető, hogy amikor később a Gödöllőn létesített Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont egyik szakmai megálmodója nem sokkal az intézet megnyitása előtt Kanadában vállalt munkát, engem néztek ki helyette. Jöttem hát Gödöllőre, miközben a munkakönyvemet továbbra is az Állatorvos-tudományi Egyetemen „őrizték”. A rendszerváltozás azonban mindent és mindenkit elsöpört, és a tervezett két évből öt esztendő lett. Amikor 1994-ben visszamentem az egyetemre, már a tanszék sem volt ugyanaz, mint régen. Ezek után talán nem kell bővebben magyarázni, miért tanácsolom a mindenkori diákjaimnak azt, hogy soha ne mondják: én ez leszek, az pedig nem leszek.
Az így alakult, alakított életpálya másik kulcsszava a „szép”, mert szerencsésnek érzem magamat. Az élet misztériumát tanulmányozhatom, a szaporodásbiológiát, s a témába vágó gyakorlati és technikai problémákat – csupa olyasmit, amit többnyire szeretek csinálni. „Nehéz”, mert a természet őrzi titkait, s működésébe bepillantani is csak drága áron lehet, azaz sokat kell dolgozni-tenni érte. A saját teljesítményemet meg hadd ne én méltassam. Idézettségi mutatóm arra enged következtetni, hogy munkáimat figyeli, „jegyzi” a tudományos közvélemény, a szakma.
- Szólna kicsit bővebben is a szaporodásbiológiáról?
- Szívesen, hiszen „tárgya” a teremtés maga. Egy csoda, amelynek tanulmányozója azt a titkot igyekszik megfejteni, hogy hogyan keletkezik egy új élőlény, legyen az ember, állat vagy növény. Kérdések sora következik mindebből. Hogyan tudjuk megérteni a folyamatot? Hol tudunk és hol szabad beleavatkoznunk? Ki tudjuk-e javítani azokat a hibákat, amelyek sajnos akarva-akaratlanul néha előfordulnak? Milyen események vezetnek oda, hogy az egyik párnak lesznek utódjai, a másiknak nem? Milyen lesz a neme? És így tovább. Sajnálom is, hogy szakterületem gyakorlására mostanában – vezetői teendőim miatt – alig marad idő. De nem szakadtam el teljesen tőle, ma is tanítok és vizsgáztatok. Elnöke vagyok az Európai Szaporodásbiológiai Egyesületnek. Két évvel ezelőtt sikeres világkonferenciát rendeztünk Magyarországon, az idén európai konferenciát szervezünk. Ezek az eszmecserék rávilágítanak arra, hogy a szaporodásbiológia most is tele van kérdőjelekkel. Az embrióátültetés viszonylag új dolog volt itt, a Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpontban, ezt sikerült több-kevesebb eredménnyel bevezetni a gyakorlatba. Más kérdés, hogy az állattenyésztés időközben válságba került és nincs hazai kereslet, de a technológia biológiai alapjaival rendelkezünk. Mostanában világszerte arra keresik a választ, miként lehet a spermát, az embriót vagy a petesejtet mélyhűtött állapotban tárolni, eljuttatni az egyik farmról a másikra, majd egyik országból a másikba, végül kontinensnyi távolságba; vagy hogyan lehet megőrizni az utókor számára a veszélyeztetett, netán kihalóban lévő állatfajokat vagy fajtákat. Ma már sok mindent meg lehet csinálni a genetikában, a kérdés az, hogy szabad-e megtennünk.
- Tanévzáró beszédében hangsúllyal szólt a Bologna-folyamathoz történő kívánatos viszonyról.
- Valóban. Szemléleti, pozicionális és gyakorlati szempontból egyaránt kiemelkedően fontosnak tartom annak elfogadását, belátását, hogy az itt-ott esetenként előforduló múltidézés nem gyógyír a Bologna-folyamatokat kísérő kedvezőtlen szimptómákra. Érthető, hogy a kényszerként megélt integrációk után gyors tempóban, sokszor átgondolatlanul bevezetett felsőoktatási reform alkalmazkodási kríziseket okozott, szerencsére ezen a fázison lassan túl vagyunk. A legelszántabb Bologna-kritikusok is belátták, hogy az elitképzésnek számító, kis létszámú és minőség-központú felsőoktatás bármilyen volt is, nem állt szinkronban azzal a világgal, ahová tartozni akartunk, s ahová tartozunk. Bár személy szerint a porosz oktatási rendszert egyáltalában nem tartottam olyan rossznak, mint amennyire bírálták, a négyszeresre duzzadt diáklétszám, a nemzetközi mobilitás miatt ez a rendszer nem maradhatott működőképes. Következésképp, amennyire helyeselhető agrárcivilizációnk értékeinek megőrzése, a Bolognát előrevivő kritika, annyira kontraproduktív ennek a folyamatnak „tegnapi” pozícióból történő bírálata. Tapasztalatból mondom, a „menet közben” óhatatlanul keletkező bármely konfliktus, az ellentmondások fel- illetve megoldásának leginkább sikerrel kecsegető módja az, hogy mindig a maga konkrétságában vizsgáljuk meg az „esetet”, s konkrét intézkedéseket teszünk felszámolására. Elkerülendő az egész szisztéma öncélú, retorikus kritikáját. Merthogy ennek éppen az ellenkezője a cél.
- Felhívta a figyelmet arra is, hogy karainknak a jelenkor égető problémáit kell munkájuk középpontjába állítaniuk. A képzés mely területein kell aktívabbnak, kezdeményezőbbnek lennünk?
- Hadd ragadjak ki csak egyet! A felnőttképzés a fejlett világban sokkal nagyobb jelentőségű, mint Magyarországon, beleértve egyetemünket is. A Harvard 18 ezer hallgatójából 10-12 ezer felnőttképzésben vesz részt. Köztudott, hogy ez a képzési forma mozgékony, rugalmas válfaja az ismeretátadásnak, az ismeretszerzésnek. Komoly szerepe lehet az agrárátalakulás egyik nemkívánatos következményének, annak az ellentmondásnak az enyhítésében is, amelynek forrása, hogy sok esetben elkülönül egymástól a tudás és tulajdon, jelentős nagygazdaságok élén állnak agrárdiplomával nem bíró vezetők. S mert ennek hátrányait mindenki belátja, az érdekeltek maguk is keresik erre a helyzetre a megoldást. Ezeket az igényeket ki kell szolgálni. Az élethosszig tartó tanulásnak nem szabad frázisnak maradnia. Követendő példa lehet az állatorvosi gyakorlat: a regisztrált állatorvosoknak háromévente kötelező 300 pontot összegyűjteniük továbbképzéseken, konferenciákon, felnőttképzésben. Ha ezt nem teljesítik, akkor egy év türelmi idő után megvonják a működési engedélyüket.
